Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

delmi tevékenységet űzőknek csak töredéke került be a választói névjegyzékekbe más jogcím alapján. A megyei kerületekben a kereskedőknek kb. 2-3%-a, míg az iparosoknak 7-9%-a választott földbirtoka alapján. Az iparosok nagyobb aránya egyértelműen jelzi, hogy a falusi kisiparos sokkal kevésbé, illetve sokkal nehezebben vált meg a földművelői tevékenységtől, mint a kereskedő, azaz a falusi szegény kisiparosság életében dominánsabb szerephez jutott a földművelői életmód, s ez fejeződött ki a földbirtok utáni választói jogcím magasabb arányában a megyei kisiparosok között. A bérlőknek 95%-a szintén a jövedelem alapján választott, csupán elenyésző töredékük a saját földbirtok, a régi jog vagy a magasabb értelmiség után. Viszonylag és érthetően magas a jövedelem szerint választó járadékos magánzók aránya (1893-ban 43-47%, 1896-ban 29-33%). A magánzók fele, kétharmada azonban régi jogon, a földbirtok, illetve a házbirtok után került fel a választói névjegyzékekre, miközben a jogcímeknél 1893-1896 között erős fluktuáció észlelhető. Tekintettel arra, hogy a magánzók eleve a nagyobb vagyonúakat képviselték - helyzetükbői eredően - módjukban állt az általuk kedvezőbbnek ítélt választói jogcímmel élni. Mindenesetre szembeszökő, hogy meglehetősen magas közöttük a régi jogot és a földbirtokot preferáló választó. Jövedelem alapján választott a bírák és ügyészek 9-18%-a, az orvosok és gyógyszerészek 14-19%-a, a köztisztviselők 24-31%-a a magántisztviselők 19-26%-a és a földbirtokosok 10— 16%-a. A tanároknál és tanítóknál, a földműveseknél ez az arány nem haladta meg az 1,5%-ot, és a háztulajdonosoknál is csupán 5-8% között mozgott. A pécsi városi választókerületben a jövedelem alapján választók kategóriájában a megyei választókerületektől eltérő foglalkozási csoportstruktúrát állapíthatunk meg. A jövedelem utáni választóknak 17-19%-a jutott a kisiparosokra, 20%-a a kereskedőkre, ellentétben a megyei kerületekkel, ahol ez az arány a Pécs városinak több mint kétszeresét tette ki. Amíg a jövedelem alapján választójogosultak zömét a megyében valóban a kisiparosok és a kereskedők alkották, addig Pécsett — nem csekély arányokkal - mellettük más foglalkozási csoportok választói is megjelentek. Közöttük a legjelentősebb súlyú a köztisztviselők csoportja volt 28%-os részesedéssel. A tanárok és tanítók, továbbá a magántisztviselők aránya 7-9% között mozgott, míg az ügyvédeké, a katonáké és rendőröké, valamint a mérnököké 2—3%-ot tett ki. A jövedelem alapján választók közül - foglalkozási csoportonként - 2% alatt helyezkedett el a földbirtokosok, a földművesek, a gyárosok-vállalkozók, a háztulajdonosok, a magánzók, az orvosok-gyógyszerészek és a papok aránya. Az eltérések oka abban kereshető, hogy a megyei kerületekben a kisiparos és a kereskedő megkülönböztetett, szinte ,,kiemelt" tevékenységet folytatott, a földművelő paraszti életformához képest. Ennek megfelelően a választói névjegyzékbe felvett községenkénti egy-két molnár, kocsmáros, kereskedő (gyakorta szatócsként jelölve) a paraszti életformából kiemelkedő, tehát nem a föld, hanem a jövedelem után választó réteget testesített meg. A városban az elért jövedelem nagysága mint választói jogcím azonban korántsem az előbbi tartalmat fejezte ki, ami a városfejlődés eltérő sajátosságaiból fakadt. Egy városi kisiparosnál vagy kereskedőnél - jóllehet a foglalkozásból szerzett jövedelem szerepét és mentalitásformáló funkcióját nem kívánjuk csökkenteni — a városi társadalmi értékorientációhoz igazodóan a jövedelemmel legalább egyenrangúnak tekinthető az önálló háztulajdonnal való rendelkezés, mert az végső soron a polgár rangját növelte. A foglalkozásból elérhető jövedelem nagysága tette lehetővé, hogy — foglalko-