Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Koroknai Ákos: A dualizmus kori parlamenti választások a Délkelet-Dunántúlon (II. rész)

jelent 10 olyan kézműves, akik 1893-ban hiányoztak a névjegyzékből. A kerülethez tartozó Hásságy községben az 1893-ban felvett és jövedelem alapján választó 1—1 molnár, bérlő és kocsmáros személye 1896-ra szintén eltűnt. Kimaradt továbbá 13 földműves is, akik 1893-ban még szerepeltek a választói listán. Helyettük csupán 3 új parasztgazda neve jelent meg 1896-ban, azaz a földműves választók száma 10 fővel csökkent, miközben 1893-ban mindössze 56 választót írtak össze ebben a helységben. A siklósi kerületben Sikióson az 1896. évi választói névjegyzékből 187 személy maradt ki. Közülük 67 földműves, 4 földbirtokos, 62 kisiparos, 22 kereskedő, 10 állami és 1 magántisztviselő, 3-3 tanár, 1—1 gyáros-vállalkozó és orvos volt. A kimaradottak helyébe 67 új személy lépett. A csökkenés 1896-ban így 120 főre mérséklődött 1893-hoz képest. Harkányban 30 földműves neve hiányzott a névjegyzékből 1896-ban, holott 3 évvel korábban még szerepeltek benne. A névjegyzékbe 1896-ban csupán 1 új parasztgazdát vettek fel. A csökkenés 29 főt tett ki, miközben a kisiparosok, kereskedők és háztulajdonosok kategóriájában hasonló jellegű változások mentek végbe, ha kisebb mértékben is. A harkányi választói névjegyzék 1893-ban 63, a siklósi 439 választójogosultat tartalmazott. A pécsváradi kerületi névjegyzék Fazekasbodán 1893-ban még 3 molnár és 1 kereskedő nevét tüntette fel, de 1896-ra valamennyiük hiányzott. Helyükbe csak 1 új molnár került. Amíg itt 1893-ban 34 földműves választót tartottak nyilván addig 1896-ban csupán 22 főt. A személyükre is azonos földművesek azonban csak tizenegyen maradtak, azaz a paraszti választók között 34 fő személye teljesen kicserélődött, miközben Fazekasbodán 1893-ban 39, míg 1896-ban 24 választójogosultat írtak össze! Pécsváradon 1896-ban a jövedelem alapján választók — zömmel kisiparosok és kereskedők - közül 25 személy hiányzott, akik 1893-ban még rendelkeztek szavazati jogosultsággal. Ugyanakkor ebben a kategóriában 1896-ban 14 új név tűnt fel. A választójogosultak között két-három év alatt bekövetkezett igen jelentős személyi kicserélődési tendenciát — főként az ellenzéki magatartású vidékeken - nem tekinthetjük véletlen jelenségnek. Kizártnak kell tartanunk a választók ily nagymérvű elköltözését vagy elhalálozását. Sokkal inkább feltételezhető, hogy az adók lerovása, illetve az adók kivetése, a földadó-minimum évenkénti manipulatív meghatározása következtében estek el széles tömegek választói joguktól. S mivel a helyi sajtóban az ellenzéki szellemű megnyilvánulásokat erősen korlátozták, a jogfosztó esetek többségére nem derült fény, sőt a földadó-minimum hivatalosan történő megváltoztatása még „törvényessé" is tette az eljáró közegek tevékenységét. Pécsett — a megyei választókerületekhez hasonlóan — úgyszintén jelentős eltérések tapasztalhatók az adott időszakban. A pécsi 1896. évi választói névjegyzék azonban nem maradt fenn. A levéltári forrásokból mégis megállapítható, hogy 1895- ben 295 korábban választójogosult került fel az adóhátralékosok listájára, akik között 30 földműves, 66 kisiparos, 63 kereskedő és 95 háztulajdonos volt, míg a fennmaradó 41 személy más foglalkozási csoportokhoz tartozott - azaz a választójogosultaknak kb. 15%-a vesztette el az egyik évről a másikra szavazati jogát. 1896- ra a csődeljárás, illetve gondnokság alatt állók száma 31 főt tett ki (többségükben kisiparosok, kereskedők). Nem választhattak tehát az „adósok", a „kevés adót" fizetők, ha korábban rendelkeztek is szavazati joggal, továbbá a városból elköltözöttek, mint pl. Littke Ferenc, a Dunagőzhajózási Társaság nyugalmazott bányafelügyelője, aki Bécsben élt. Az elköltözöttek száma azonban csekély. Abban az esetben, ha a választójogosult Pécsről elköltözve a megye más helységében telepedett meg, úgy nevét a helyi választói névjegyzék tartalmazta.