Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

Ugyanabban az évben az alábbi kiadások voltak: Porció, amit a vármegye pénztárába fizettek, az adószedő kezébe

39 A sörfőzde építése Visszafizetett kölcsönök A város szőlőjének művelése'

50 A közkutak javítása A városi hajdúk öltözete Borvétel Építkezések; munkabér, anyag Utazások, szállítások''

1 Fizetések Irodaszerek Rendkívüli kiadások''

2 A téglaégetőben munkabér A téglák égetéséhez felhasznált fa 3436 forint 00 dénár 842 forint 00 dénár 600 forint 00 dénár 26 forint 00 dénár 22 forint 87 dénár 89 forint 71 dénár 20 forint 00 dénár 648 forint 09 dénár 385 forint 60 dénár 925 forint 00 dénár 10 forint 25 dénár 567 forint 62 dénár 548 forint 60 dénár 202 forint 80 dénár összesen : 1702-re maradt, mint átvitel: 8324 forint 54 dénár 82 forint 98 és fél dénár A lakosság bizonyára nem tudott arról, hogy a tőlük beszedett hadiadóból a város 1534 forintot a saját kiadásaira fordított. Ilyen közérdekű csalással tudták csak fejleszteni a várost: tovább építették a városházát, befejezték a sörfőzdét, a mai Zsolnay-kút közelében omladozó, törököktől maradt csorgókutat lebontották és a vezetékét az új városháza elé épített medencés közkútba kötötték stb. A város kicsi volt és szegény; lakosságát akkorra már jobbágy- és zsellérsorba szorította a klérus. A püspöki javak tiszttartója Pécsen lakott, mindent ellenőrzött és csak a kenyéradó ura érdekeit tartotta szem előtt. A város határában művelhető föld kevés volt/'

3 a környék gyéren lakott, a parasztok a terményeiket és az állataikat nemigen tudták eladni. A nagy távolság, a rossz utak és garázdálkodó rablóbandák miatt Baranya is alig illeszkedhetett be a Habsburg-birodalom gazdasági életébe. A legjárhatóbb út a Duna volt. A mohácsi és a dunaszekcsői kikötőbe lehajózó kereskedők inkább csak a közeli falvak és az uradalmak terményeit vásárolták fel. A megye belsejében lakó parasztoknak csak a városok, elsősorban Pécs biztosított valami piacot. A megye falvaiban iparos később is alig néhány élt. Itt-ott kovácsot és pintért említenek. A megye iparosainak a zöme, akárcsak az 1710-es években végzett összeírások idején, 1704 előtt is Pécsen lakott. 1701-ben a számadáskönyv iparágak szerint az alábbi számban említi őket: 3 asztalos, 3 ács, 4 bognár, 3 borbély és seborvos, 5 cipész, 1 csizmadia, 1 esztergályos, 4 fazekas, 2 festő,

44 5 hentes, 2 kádár, 1 kéményseprő, 4 kovács, 2 kötélgyártó, 1 kőfaragó, 7 kőműves, 3 lakatos, 1 mézeskalácsos, 5 molnár, 1 pálinkafőző, 4 pék, 1 rézműves, 1 salétromfőző, 1 sapkakészítő, 1 sörfőző, 7 szabó, 4 szűcs, 1 takács, 1 tímár, 1 fehércserző, 2 üveges, 1 zenész.

45 A kereskedők közül 1701-ben háromnak a neve német volt. A Balkánon át jött még a török alatt, vagy később két örmény. Egyikük az új városháza épületében bérlet boltot. Balkánról jöttek, ahol bolgárnak, hol ciprusinak említett „cziprovaczok". 1701-ben négyen fizettek porciót. 17 görögöt is összeírtak. Az iparosok és a kereskedők közül többen a szélesebb környék vásárait is járhatták. A kereskedők között vándor kalmárok is voltak, akik kocsin vagy gyalog keresték fel a falvakat. Árujukért természetben is elfogadták az ellenértéket. Egy gyógyszerészt is említenek az adófizetők között.

46 Az a néhány irat, ami Pécs 1704 előtti levéltárából megmaradt, azt tanúsítja,