Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején

hogy ez a törököktől romosán, félig kiégve visszahagyott város még a 18. század elején is csak lassan éledezett. A három irányból jött, heterogén kultúrájú, balkáni szláv, vegyes német és magyar lakosságból szinte mindenki csak a saját anyanyelvén beszélt. A vallásfelekezeti ellentétek a megosztottságot még fokozták. Az iparosoknak és a kereskedőknek csak a gyéren lakott, szegény környék jelentett piacot. Az újjáéledést lassította a püspök-főispánnal és a káptalannal folytatott harc, amelynek a vesztese végül is a város lett. Az anyagi javak egyenlő arányban osztódtak el a különböző nemzetiségek között. Ezt a 2. sz. ábrával bizonyítjuk. A magas oszlopok balra tolódása jól szemlélteti, hogy a Pécsen élő három fő nemzetiségen belül egyenlő arányban sok volt a kisvagyonú, szegény ember és kevés a gazdag. Ez elé, a mindennapi gondokkal küzdő, szegény szőlőmunkásokkal, kisparasztokkal és kiskereskedőkkel tele, belső ellentétekkel terhelt város elé érkezett 1704ben Sándor Lászlónak a legfelsőbb parancs ellenére is zsákmányéhes, német-, pápista- és rácgyűlölő serege. Tőlük követeltek tíz, fejedelmi szerszámmal felékesített paripát, hat nyusztbőrös subát, tizenkét párducbőrt, negyven farkasbőrt, hat hiúzbőrből varrt bélést, tizenkét daru-, vagy kócsagtollat tokostól, kétezer pár pisztolyt, kétezer karabélyt, ötvenezer rénusi forintot, kétezer kalpagot, kétezer pár karmazsin csizmát, kétezer köpönyeget, a tiszteknek skarlát, vagy gránát színű ruhát, ugyanazoknak egy-egy paripát, megfelelően felszerszámozva, ezer darab nyereg alá való pokrócot, minden tiszt lovára vörös nyeregtakarót (csótárt), a gyalogos hajdúknak kétezer köpönyeget, kétezer bocskort, kapcával és kétezer kalpagot/*

7 Bercsényi a későbbi eseményekről értesülve fájlalva írta a kurucokról: „ . . . csak ollyan képtelen és rendetlen sarczoltató praetensiókat ne tegyenek, mint Pécsen, mert feljőve most Mérei, az szekszárdi apátúr, jelentette egésszen az dolgot. Igaz, hogy sem zászlót nem tettek, sem alkuban nem ereszkedtek: de ha az praetensiojuktul meg nem ijedtek volna, bizonyosan megadták volna magokat, mind pápista rácz lakván benne; még több rácz-helyeknek is példát adtak volna; nem jó az sarczoltatás azt meg kellene tilalmazni."

48 A sorok azt is elárulják, hogy Bercsényit felületesen, vagy szándékosan egyoldalúan tájékoztatták a sarc kivetését megelőző eseményekről. Csak a zsákmányéhes kurucokat hibáztatja, a város urainak a merev magatartását és a császári katonák felelőtlen provokációját nem említi. A város lakosságát is ,,pápista-rác"nak írja, pedig más felekezet és nemzetiség is lakta. V. A kurucok támadása Pécs ellen Sándor László a sarc megadására 2 órát hagyott a pécsieknek. Ennyi idő alatt még egységes véleményre sem juthattak az amúgy is, függő viszonyban levő tanácsban. Mégcsak küldöttséget sem indíthattak a kurucokhoz egyezkedés, vagy időnyerés céljából. A kurucok ezalatt már készülődtek a rohamra. A külvárosokban és a környező falvakban összeszedték a létrákat, majd a határidő leteltével a falon át betörtek a városba. A város védői - katonák és fegyverbe szólított polgárok — szervezetten nem tudtak már védekezni. Akit az utcán ért a túlerő, azt ott gyilkolták meg. A menekülőket a házakba is követték. Ha a rejtőzködők közül bárkit megtaláltak,