Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében
fizetés ügyében a panaszkodókat a törvényes illetőséghez kell utasítani, tehát a vármegyéhez, illetve az egyházi hatósághoz, vagyis az utasítás lényegében elvetette a panaszt. A vármegye a felsőbb hely válaszából azonnal tudta, mit kell cselekednie: hogy kilábaljon belőle, az ügyet el kell fektetnie. Meg is tették a kellő intézkedéseket ez irányban az aktatologatás jól bevált módszerét alkalmazva: az ügy jó sorsa a segédlevéltáros és a tiszti ügyész közötti iratkérések, -küldések által „haladt előre" a maga útján. Akadályt jelentett azonban a jobbágyper két főszereplőjeként a vármegye ádáz ellenségeinek léte, sőt minduntalan meg-megújuló tevékenysége; Szálai Józsefé, a veszélyes jobbágylázítóé és Szabó Péteré, a kellemetlenül makacs jobbágyügyvédé. Őket csak egy módszerrel lehetett elhallgattatni, a törvényszékkel. Szabó Péter ráadásul még „ügyesen" kezére is játszott a vármegyei gyűlésnek: Szokoly Pál uradalmi ügyvéd őt tudatlannak és a törvényekben járatlannak nevezte távollétében; az önérzetében megsértett Szabó tudásvizsgára hívta ki Szokolyt a „bölcsészeti, törvényi, orvosi és hittani karokból" egy megyei bizottság előtti vizsga útján. Ez a végképpeni elkeseredésből következett, enyhén szólva apolitikus lépés végleg a jobbágyügyvéd ellen hangolta a vármegyét. Javaslatát mint komolytalant, mint „botrányos merényt" elutasították, egyben tiszti fenyítő pert indíttattak ellene az „ügyvédi állásával és ügyvédi utasításával ellenkező többszöri kihágása" miatt. A fenyítő per során legfőbb érveik ellene, amivel azután meg is semmisítették, valóságosan tönkre tették, az volt, hogy Szabó a megyében Kopácson kívül több helyen is ámítgatta a népet, panasztevésre, lazításra buzdította a jobbágyokat, amiért tőlük nagy összegeket vett fel. Járásonként jelentették a főszolgabírók Szabó területükön tett jobbágyok hitegetéseit, semmiért való pénzfelvételeit. A szerencsétlen kisnemes értelmiségi jobbágyügyvédet végül súlyos pénzbüntetéssel fenyítették meg, ami azután nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1849-ben csődperben elveszítse kis vagyonát. Ingóságai között 35 db könyvet jegyeztek fel. 34 Szálai Józsefet és a mellette mindvégig kitartó jobbágytársait is törvényszéki fenyítőperrel akarta megleckéztetni és ezzel végleg semlegesíteni a vármegye. A perre ürügy a kopácsi jobbágyok egy újabb folyamodása volt a korábbi panaszok visszautasítása, azaz az úrbéri per elfektetése után. Az 1844 közepén egyenesen a vármegyének címzett beadványukban a kopácsiak részben az úrbéri per panaszainak legsérelmesebb pontjait hangsúlyozták, részben pedig az úrbéri perben nem említett, de már korábban többször hangoztatott kérelmükkel - a Duna és Dráva kiöntésének megakadályozása céljából védőtöltést kértek az érintett környező községekkel együtt — kapcsolatos sérelmeiket panaszolták. 30 Legsúlyosabb és első helyen említett panaszuk azonban Sey József ellen irányult, mert ők „a Fő Bíró Úrnak eddigi bár mellik ő erántuk tett jelentése által nyomatnak". A vármegyei tiszti főügyész ellen is kifogásokat emeltek. Kérték, hogy mindennemű megyei tiszti vizsgálatnál egyedül Szabó Péter ügyvédjük képviselhesse őket. A vármegye urainál e kemény hangú vádakra, melyek prominens képviselőiket személyükben és tisztségükben sértették, így magának a nemesi vármegyének tekintélyét, presztízsét támadták, már betelt a pohár. Kopács képviselői ellen, akik a szerintük arcátlan sértegetésekkel, alaptalan vádakkal teli beadványt a vármegyének felterjeszteni merészelték, törvényszéki fenyítő pert rendeltek el 1845. március 3-án. 36 Az 1844. év öt kopácsi elöljáróját, közöttük Szálai Józsefet 3 ', akik felkérték Szabó ügyvédet panaszaik megfogalmazására, Kopácson kivallatták és 1845. május 27-én törvényszék elé állították. A kopácsi elöljárók a jobbágyközösségnek felelős megfontoltsággal, egyöntetűen vallották, hangoztatták valameny-
