Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

nyien, hogy ők nem saját nevükben, hanem az egész község akaratából, egy községi gyűlés határozata nyomán cselekedtek. Mind az öten kérték, hogy perüket ne sommás, hanem rendes úton vegyék fel és védőügyvédjükül ismételten Szabó Pétert kérelmezték. A tiszti főügyész mint „hamis rágalmazó és nyughatatlan rab személyek ellen" olvasta fel a vádat, melyben a hivatalos személyek elleni tiszteletlen és sértő hang volt a fő tétel; a vádak nem is egyebek, mint rágalmak, mert megalapozatlanok, bizonyíthatatlanok. A község gazdálkodásának sérelmeit illető panaszok érdembeni értékelésére kísérletet sem tett a tiszti ügyész. A per az egész éven át húzódott - a jobbágyokat hol fogva tartották, hol szabadon engedték

38 -, elsősorban azért, mert a község ragaszkodott Szabó Péter védőügyvédkénti alkalmazásához. A vármegye urainak álláspontja viszont az volt, hogy az 1836-os törvények szelleme szerint a nép csupán alkalmilag, egy konkrét ügyben, úrbéri perben választhat magának védőügyvédet, folytonos képviselőként nem. Végül mégis engedélyezték Szabó működését, aki csak 1846 februárjában mondhatta el védőbeszédét. Szabó úgy védekezett, hogy támadott; amíg a vármegye nem válaszol a helytartótanácsi leiratra, a községet nem lehet elítélni, mivel egy ügyet egyszerre két hatóság előtt folytatni törvénytelen.

39 A kopácsiak pere végül csak 1847-48-ban zárult. Szabó Péter ügyvéd még elítéltetése és kancelláriára küldött felmentési kérelmének elutasítása ellenére is képviselte a kopácsi jobbágyokat a rétbeli járandóságuk kipótlása iránti újabb folyamodásukban, azonban a főszolgabíró ezt a panaszt is visszautasította az úrbéri per befejezésének hiányára hivatkozva.

40 Végül a kopácsiak és Szabó ügyvéd 1847 végén — a forradalmi úrbéri törvények előestéjén — feladták a harcot. 1847. december 27-én írott levelében Szabó ügyvéd a következőket jelentette be Baranya vármegyének: „Azon panaszok tárgyában, amellyek jóval is ez előtt Tettes Sey József Tábla, akkori Főbíró Úr ellen általam a kopácsiak kérésére tétettek, és amellyek legfelsőbb helyen is megfordulván, vissza küldettek, vagyon szerencsém mély tisztelettel jelenteni, hogy azon érdekes panaszok már rég megszűntek, s a közönség eziránt panaszt többé valamint nem formál, úgy Tettes Sey József Táblabíró Úrnak e tekintetbe semmi némű felelőssége sem lehet."

41 A vármegye pedig a megszenvedett győzelem bizonyítékával tarsolyában felterjesztette „kimerítő tudósítását" a Helytartótanácsnak a per befejeztéről. A megye hű volt önmagához, mert az eredeti fogalmazványt még 1847 decemberében írták a vármegyei urak és csak 1848 elején küldték el; a fogalmazványban még szerepelt az új ígéret a régi helyén: a jobbágypanaszok 1. és 7. pontjait törvény értelmében fogják vizsgálni, az elküldött levél azonban még ezen nagylelkű ígéretnek is híján maradt. Az öt kopácsi elöljáró elleni fenyítő pert is megszüntették, hivatkozva Szabó levelére, és arra, hogy az érdekelt jobbágyok maguk is elálltak panaszaiktól. A vármegye még törvénytisztelő színben is feltüntethette magát a megváltozott politikai helyzetben: a pert az 1848:X. tc. értelmében is be kellett fejezni; mint „úrbéri viszálykodásokból eredett kicsapongásokról szólló fenyítő pert" meg kellett szüntetni.

42 Kopács község úrbéri pere ugyan befejeződött a feudalizmus utolsó időszakának legvégén, a per igazi zárása azonban a győztes polgári forradalomban íródott azon levél volt, melyben a kopácsi volt jobbágyok Baranya Vármegye Állandó Bizottmányához fordultak, hogy most már a volt földesuruk elleni polgári perükben új ügyvédjüket, Szokoly Károlyt bevallják. A levél kelt Dárdán, 1848. augusztus 10-én, aláírói: Koloszár János bíró, valamint 109 név; közöttük Szálai József.

43