Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Rozs András: Kopács község úrbéri panaszai a 19. század első felében

tetést „sententiámba . . . törvényszerűleg bele kellett volna tenni, mert a halálra ítéltetettnek is kell azt tudni, hogy őtet nem börtönre, hanem halálra ítélték", majd az erkölcsre apellálva fejezte be érvelését: „dolgát" azért akarta feljebb vinni, „mert ez által az utolsó és ítéletül reám mondatott büntetés által sokkal nagyobb csorbát látok becsületemben, mint amaz elsőben!!" Szálai József maga mögött érezhette a kopácsiak nagy többségének támogatását. A község 1842. február 27-én szintén levelet írt az alispánnak címezve, melyben kérték Szálai esküdtségének visszaállítását. A levél szenvedélyes kiállás a méltó vezető mellett. Hangsúlyozza Szálai becsületességét és hűségét a község ügyeinek képviseletében; a fogalmazásból érződik, hogy a község különösen nagyra értékeli Szálai személyét, vezetésre termett egyéniségét: „mondhatjuk, hogy ezideig leghűségesebben viselte helységünk iránt magát, 's ennek jogait soha nem sértette sőtt tőlle telhetőképpen oltalmazta 's mostig oltalmazza, . . . nékünk jobb pártfogónk soha sem volt... mi más esküdtet nem kívánunk 's esztendő előtt el sem fogadunk". A bűnvádra nemigen tér ki a levél, nem akarja mindenáron mentegetni Szálait, csak azt említi meg, hogy Szálai magát „méltán és igazán kimenthette 's ki is mentette"; látszik, hogy a vádat eleve képtelennek, lehetetlennek, sőt szándékosan csináltnak tartotta a község közvéleménye. A levél végén említik is, hogy ez az egész helység kívánatára íródott, a helység pecsétjét azonban a jelenlegi bíró nem akarta rátenni, ,,ki Szálai Józsefnek mint esküttnek, 's mint embernek is ellensége .. . Szálai Józsefet csak egyedül ő és néhány társa nem szereti 's áztatta el". Az aláírók között az 1842. évi bíró — Kettős János — neve valóban nem szerepel, a három esküdt azonban a kérvényezők között volt. Hármójukén kívül még 70 aláírás található a szöveg alatt, ez annyit jelent, hogy az 1828-as összeírás 171 családfőjét számolva a községnek nem sokkal kevesebb, mint fele állt ki Szálai mellett. A maradék nagy száma nem jelentette azt, hogy a többiek mind bírópártiak voltak, be kell számítani az ingadozókat, taktikázókat, gyávákat, akik között többen lehettek még Szálaival rokonszenvezők, de féltek a bírói-földesúri megtorlástól, hátrányoktól; mindenesetre a 73 nyíltan kiálló jobbágy a község harcraszántságának jelentős bizonyítéka. Akiben a kopácsi jobbágyok reménykedtek, az alispán, 1842 első felében még Sauska Keresztély volt. A középbirtokos, liberálisabban gondolkodó nemes maga is átláthatta a jobbágyvezető elleni vád mesterkéltségét, a bellyei uradalom tisztikarának és a járási szolgabírónak hatalmi visszaéléseit, ezért a jobbágyvédelem politikáját fontosnak tartva, vagy félve a jobbágyok védekező harcának fokozódásától, úgy döntött, hogy enged Szálai József és a kopácsi jobbágyok kérésének, és utasította a dárdai főszolgabírót, hogy mivel ,,a' folyamodó vétségéért már az Úriszék ítélete következtében megbüntetett és így tettiért már meglakolt", őt esküdtségébe helyezze vissza, ha csak visszahelyheztetésére más fontosabb okok nem léteznének". (1842. március 15.) Sauska Keresztély azonban már nem sokáig maradt hivatalában, az utasítás végrehajtását nem ellenőrizhette. Az uradalom és a vele szövetséges dárdai főszolgabíró, Sey József pedig a kivárás és elhallgatás taktikájához folyamodtak. Sey a korábbi alispán rendelkezését nem hajtotta végre, bizonyosan abban reménykedve, hogy az új alispán majd másképpen fogja megítélni az ügyet. Várakozásában nem is csalódott. Addig azonban hónapok teltek el, míg a kopácsiak és Szálai József panaszdolgában egy-egy lépés történt. Az uradalmi tisztikar, felfogva az ügy politikai jelentőségét, Szálai semlegesítését elsőrendű érdekének tekintette: Zimmermann Károly uradalmi igazgató 1842. december 12-én Sey József főszolgabírónak írott levelében idézte Ottinger Gottfried tiszttartó véleményét: „Én azt gondolom, hogy szándékunk mellett, hogy