Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1985-1986. (Pécs, 1986)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE 18-20. SZÁZADI TÖRTÉNETÉRŐL - Nagy Lajos: A kurucok és rácok pusztításai Baranya vármegyében 1704 elején
azt a hagyományt, hogy a Kunságból jöttek Baranyába. (Papanek G.: Geographica Descriptio Comitatus Baranyaensis, etc. Pécs, 1785. 139. o. Véleményünk szerint a Nagydevecserből Peterdre települt Kuun János megsokasodott leány- és fiági ivadékai adhatták ezt tovább. 128 Kelemen György, Jakab János, Totth János, Gyenes Ferencz, Kerekes István, Kiss János, Kiss István, Béres István, Biró István, Gergel István, Gáspár András, Szent Györgyi Miklós, Belvári Kovács István. 129 Szita L. : i. m. (4. sz. jegyzet). 130 Kelemen György István nevű fia, Jakab János és Totth János. 131 Kiss János és Belvári Kovács István. 132 A megölt Biró István András nevű fia, Gyenes Ferenc, Kerekes István, Béres István, Gergel István és Szenf Györgyi Miklós. 133 Pápaj János és Szabó István. 134 Csokonai Péter, Deákos Istók, Szántó Péter, Biró Miklós, Bosa Máté, Bán Ferenc, Szabó István, Szabó János, Szabó János és Gyura István. 135 A későbbi összeírások alapján kikövetkeztetve Csokmai Pétert és Szántó Pétert. Csokmainak 1701-ben egy 8 éves fia és egy 4 éves leánya volt. Valószínűleg a fiát Jánost írták össze 1724-ben, mint egésztelkest, Kistótfaluban. 130 Filléres Istók, Filléres Gergely és Keresztes János az elpusztult, szomszédos Gyuláról, 7ótri Pál Olaszból, Süveg Ferenc és Süveg Istók a szintén szomszédos Ugból. Régi belvárdi csak Szabó Ander volt. Bujdosó Imre Diósviszlóról sodródott ide; valószínűleg úgy, ahogy a neve mondta. 137 Baranya megye földrajzi nevei I. Szerk.: Pesti János (Baranyai monográfia sorozat.) Pécs, 1982. 997. o. 138 Bm.L BMU. 106. es. „Herend". N° 1. 139 Mint Somogyi Ferenc tette a kisherendiekkel 1701-ben. (Nagy L: i. m. 94. sz. jegyzet.) A bólyi uradalom más dominiumba menekült jobbágyairól sem mondott le, mint 1709-ben írta a kistótfalusiakról: „Tavaszra haza fogom Szállítani őket, . . . parantsoltom nékiek, hogy házakat csináljanak." (Szita L.: i. m. 4. sz. jegyzet.) A röghöz kötöttség csak a később ide telepített németekre nem vonatkozott. 14u Ruzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelme a nagybirtokkal, 1711—1848. Akadémiai Kiadó, Bp., 1964. 34. o. 141 Bm. L. A bólyi Batthyány Montenuovo uradalom iratai. 10. es. „Endes". Varga András volt drávasztárai jobbágy és Bóli Ferenc ugyanonnan származott, egykori kanász tanúvallomása 1761-ben. Varga Andrást először 1724-ben írták össze Nagyharsányban, mint egésztelkes jobbágyot; a „Bólyi" családnevet is csak azóta említik. (Bm.L. Conscriptio Domestica Generalis Anni 1724. 361. és 363. o.) 142 Peterden Nagy Ferenc, Lovász István, Uj Miklós, Kistótfaluban Pápai János és Szabó István, Belvárdon Hajdú Tamás, Kiss János, Böcskei Ferenc, Veszető Péter és György, Torsok Péter, Babarci János, Hosszú András, Becze Imre, Monyoródi András, Hetesi Mátyás, Sánta János és Jó János. 143 Bánkúti Imre: Tolna megye a Rákóczi-szabadságharcban (1703-1711). Tanulmányok Tolna megye történetéből II. Szekszárd, 1969. 133. o. Szerk.: Puskás Attila. 144 Epidémiának nevezzük valamely fertőző betegség tömeges előfordulását egy adott területen és időben először, vagy hosszabb szünet után. 145 „Specificam 1 . 146 Verőcét. 147 „ . . . Incolas Sclavos et Rascianos . . ." 148 Pécsre. 149 Az 1710. évi járványban. (Nagy L.: i. m.: 29. sz. jegyzet). 1M Az 1557. évi 4. tc. csak az adót visszatartók és elrablók megbüntetését rendelte ismét el. Az 1559. évi 12. tc. 2. §-a alapján a leégett, elhagyott és lakatlan házak után nem fizettek adót. Az 1609. évi 63. tc. azokat is mentesítette az adó alól, akiket a földesuruk valamilyen nagy pusztítás miatt ideiglenesen felmentett a szolgálatoktól. 151 Aigner Simon 1712-ben vette meg a mai Líceum u. 6. és 6/1. sz. alatti égett telket. Előtte valószínűleg a Szigeti kapu mellett lakott. 152 Siklósnagyfalu 153 L. 2. sz. jegyzet. 154 1 kapás = 94 négyszögöl. 100 Kis- és Nagyharsány határában is volt szőlőjük. 156 Várdaróc. 157 Hercegszöllös. A hagyomány szerint a virágzó református gyülekezetet 1687-ben a török irtotta ki. A bujdosásból hazatérteket az 1709. évi pestis tovább pusztította. (Az 1817. évi Canonica Visitatio 154. sz. jkve a Ráday Levéltárban.)
