Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Huber Kálmánné : Pécsi humoriszitrkus lapok (1872-1921)

dósokat nem oldotta fel, ellenkezőleg: a frontvonalak tisztázódta'k és határozottabbak lettek. A sajtót eredetileg a gazdasági, csak később a politikai-társadalmi" kulturális érdekek hívták életre és tartották fenn. A vicclapokat pedig többek között az eseményekkel szemben, azok hatására kialakult vélemény-nyilvánítás igénye. A kiegyezés utáni gazdasági fellendülés ellenére igazi, modern nagyváros Budapesten kívül nem alakult ki. Pedig a vicclap tipikusan nagyvárosi termék. Azonos módon és területen élők nagy száma teszi lehetővé tipikus hibák, fejlődési rendellenességek fesztelen bemutatását anélkül, hogy személyeskedővé válna. A magyar vicclapok kialakulásában Budapest egyedülálló szerepe elvitathatatlan. A főváros szállította és tette közismertté először az új politikai figurákat és a városi kisember-típusokat: a napidíjas hivatalnokot, a közrendőrt, a kisiparost, a kapzsi és ravasz gazdag, a szegény és bölcs zsidót, a kávéházi alakokat, a pincért, a borbélyt és a szobacicust, az ál-zsenit és a színészt. Ezeket kis változtatással adaptálni lehetett vidéken is. De ha pesti figurák maradtak, az sem ártott a vidéki lap népszerűségének. A magyarországi vicclapok első korszaka 1849-1885 közé tehető. Jellemzőjük, saját műfaj híján a travesztia. Ismert komoly művek humoros átírása. A második korszakban — 1885—1905-ig - jelentek meg a komikus embertípusok, a karikatúrafigurák. A vicclapokat mindeddig hivatásos nevettetők, nagy mesélők, vicc-faragók csinálták, akik a kávéházak asztaltársaságait mulattatták. A harmadik, 1905 utáni korszakban már végleg szakítottak az anekdotizmussal és irodalmi műfajok kaptak bennük helyet. A 19. század második felében fellendült hírlapírás egy sor nyugati újságműfajt honosított és népszerűsített: a tárcát, karcolatot, krokit, humoreszket. Kicserélődött az írógárda. 1912-ben pl. a Borsszem Jankóban olyan kiválóságok, mint Ambrus Zoltán, Bródy Sándor, Krúdy Gyula, Karinthy Ferenc, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond írtak. Ez a korszakolás a fővárosi lapokra készült,

54 de a vidékiekre is elfogadható. Mert mint már említettük, a főváros volt a minta. Ezeket az időhatárokat helyenként módosította az adott hely városiasodási szintje és a szerkesztők egyéni adottságai. A vicclapok helyét és idejét meghatározhatjuk nyelvi megközelítéssel is. A mai köznyelvből eltűnt a kaszinó-, a szalon-, a zsúr - mint csoportnyelv —, de pl. a pécsi bosnyák-negyedre jellemző dialektus is. Ha most valaki rosszul töri a magyart, arról sejtjük, hogy nem hazánkfia, de lehetetlen, hogy valamely városnegyed tipikus lakójának tartsuk. Ahogy ma felismerjük hallás után, hogy a beszélő fiatal, öreg, iskolázatlan személy vagy irodalomtanár, úgy a meghatározott szóhasználat és nyelvi fordulat, ahogy visszafelé haladunk az időben, még jobban jelezte használója társadalmi helyét. Ez a jelzésrendszer alkotta meg az állandó figurákat, és sokáig önmagában jelentette a humort. Nyelvi humorral, mondanivaló nélkül mem lehet hosszú ideig fenntartani az érdeklődést, unalmassá és fárasztóvá válik. A komikus figurák csak akkor váltak hosszú életűvé és igazán népszerűvé, ha mondanivalója is volt velük a szerkesztőnek. Szigorúan kötött társadalmi és erkölcsi normák konvencionális közegében születnek és hatnak azok a viccek, melyeik a társadalmi korlátok ledöntését, formalitásait célozzák meg. Ki nevet már a választási hadjáratok kortes-szónokain, van-e igazi információterjesztő szerepe a borbélynak? És ki merne nevetni az anyóson, aki valóságos kincs lett a háztartásban és gazdasági háttér, ha falun él. A múlt századi vicclapok gyermekala'kjai akár 8 éves korukban is selypítettek, pöszén beszéltek és ez volt bennük olyan bájos. Ha kiinevetjük őket, csak azért tesszük,