Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Cseresnyés Ferenc: A közmunka szabályozásának főbb állomásai Baranyában a 19. század második felébein

Nézetünk szerint az 1853-as igen magas megváltási szándék mögött az 1851es rendelet húzódik meg, amely szerint teljes megváltás esetén a megváltási öszszeg 1/4-e elengedendő. Igaz, a rendeletet később sem változtatták meg, azonban ösztönző hatását, párosulva a gazdasági nehézségekkel, elveszítette. Még egyszer felhívjuk a figyelmet adataink előzetes jellegére. A költségvetési év elején bejelentett szándék nem biztos, hogy a gyakorlatba is átkerült. Ezt jól bizonyítják a közmunkaév végén keletkezett pénztárkönyvek. Az igás- és a kézinapszámot korabeli pénzértékére átszámítva nyilvánvalóvá válik, hogy a pénztárkönyv az évi teljes kötelezettséget tartja nyilván, s nemcsak azt, amelyet az év elején fizetésre vállaltak. A lemaradást, ill. a túlfizetést is pénzben fejezi ki természetesen. Ennek ellenére nem alíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy az igás- és kézinapszám-hátralék (amelyet nem jelentettek megváltásra), az év végéig csak pénzben és nem munkával törlesztetett. Nézetünk szerint ez a lassan átalakuló gyakorlatnak ellentmondásos formai tükröződése. A nyolcvanas évek végére, az addig párhuzamosan létező közmunkaösszeírás pénztárkönyv kettős, egyik tagja jelentőségét veszti, majd megszűnik. Mint már említettük, az 1887-es közmunkaösszeírás az utolsó fennmaradt összeírás. S bár kétségtelen, hogy ettől függetlenül még sokan és sokáig természetben róják le tartozásukat (főleg a községekben), az is tény, hogy most már formailag is új szakasz kezdődött. A pécsi járás kötelezettségeinek 72,6, ill. 78,2%-át szándékozott megváltani az 1887/88-as évben. Az év végére azonban nemcsak ezt fizette ki, hanem az eredetileg munkával törlesztendő részt is, sőt 334 forinttal többletbe is került. (Elképzelhető, hogy az 1/4 részből, amit nem szüntettek meg, maradt ott valami.) A siklósi, a hegyháti (volt mágocsi), a baranyavári (volt dárdai) járás is többet fizetett, mint amit eredetileg ígért. A baranyai átlag 55,1, ill. 50,2%-os megváltási szándék lett. Átszámítva forintra: 201 573-ból 108 082 forint. A fennmaradó 93 490 fr. értékű napszámból az év végére a pénztárkönyv szerint 15 631 fr., vagy ennyi értékű közmunka maradt viszsza. A felhasznált összeírások fő értékét abban látjuk, hogy egy önmagát túlélt munkajáradék formát ismertetnek meg az érdeklődővel, és kiegészítik, talán néhol pótolják a községi lakosság gazdasági erejéről, fizetőképességéről, létszámnövekedéséről eddig ismerteket. JEGYZETEK 1 Magyarország története 6/1. 1848-1890. (Szerk.: Kovács Endre) Akad. Kiadó, Bp. 1979. 548. p. - Széchenyi István válogatott írásai. Gondolat K. Bp. 1959. 337-338. p. 3 Révai Nagy Lexikona 12. kötet. 235. p. '

l 1848/49 következményeként a közteherviselés elve valósággá vált. 5 Magyarország története im. 543-549. p. ü Ezt közvetlenül a Baranya megyei Levéltár (továbbiakban: Bm. L.) legkorábbi, 1846-os közmunka összeírásának megjegyzés rovatában látható. 7 Országos Levéltár. K26-1868-426. Gr. Mikó Imre m. kir. Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium vezetőjének jelentése a miniszterelnöknek az utak állapotáról. (1868. február 23.) „Közerővel nemigen lehet oly utakat építeni, melyek a jelen kor kívánalmainak megfelelnének . . .". (10. p.) ,, . . . a közutak tisztán készpénzért, a közmunka teljes kizárásával tartassanak fel". (11. p.) És lásd a 2. sz. jegyzetet!