Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Cseresnyés Ferenc: A közmunka szabályozásának főbb állomásai Baranyában a 19. század második felébein
A) A közmunka szabályozásának főbb állomásai Három csomópontra kell felhívnunk a figyelmet a jelzett időszakra tekintve: a teljes terjedelmében a közmunkával foglalkozó 1844. évi 9. tc.-re; az 1850-es rendezést átdolgozó 51/1851. február 14-1 ihelytortósági főnöki [rendelkezésre; valamint a közmunkával részben - de meghatározóan - foglalkozó 1890. évi 1. tc-re. Természetesen közben is keletkeztek a közmunkát kisebb-nagyobb mértékben szabályozó törvénycikkek (pl. az 1871. évi 17. tc. 22. §-a, az 1876. évi 5. tc. 35. §-a, az 1886. évi 21. tc. 47. §-a stb.), ezek azonban, miként a felsorolásból is látszik, a kérdés egészéhez sosem nyúltak, s lényegében érvényben hagyták valamelyik korábbi teljes szabályozás rendelkezéseit kisebb módosításokkal. Az elemzéskor nem volt célom a törvények valamennyi paragrafusának összevetése. A három törvény összehasonlítását tárgykörök szerint végeztem. Három tárgykört állapítottam meg, mégpedig: I. Kikre vonatkozott, és kikre nem a jogszabály? (A jogalanyok köre.) II. Mi volt a közmunka mennyiség kivetésének alapja? III. A közmunkák pénzben történő megváltásának lehetőségei. I. Kikre vonatkozott? 1844. 9. tc: Minden úrbéri telekkel bíró jobbágy (1. §), úrbéri házas és hazátlan zsellér (3. §), a majorsági földre telepített lakosok és azon nem nemesek, kik nemesi jószágot bírnak, (4. §) kötelesek közmunkát végezni. 51J1851. sz. rendelkezés: ,,A közmunkákbani részvét kötelessége Magyarkoronaország minden Tokosára kiterjed a nélkül, hogy valaki más személyes tulajdonságával fogva kivételt igényelhetne". (3. §) /l 1890. 1. tc. : A kötelezettek három kategóriában találhatók: 1. Egyenes állami adót fizetők az adójuk alapján kivetett útadó százalékot (10%) kötelesek fizetni. (23. §) 2. Egyenes adót nem fizető, 18 évet már betöltött, de 60-at még el nem ért férfi köteles útadó tartozás fejében három kézi napszámot természetben vagy egyenértékű váltságösszeg lefizetése által leszolgálni. (S ez alól a jövedelemadót nem fizető napszámosok se kivételek.) (25. §) 3. Községi munkára a község minden férfi lakosa köteles 18 év felett és 60 év alatt. (49. §) Elsősorban a lényegi átalakulásokon átment törvényekre figyeltem. Az 1844-es törvény kötelezettjei a jobbágyok és zsellérek, akár úrbériek, akár majorságiak. Az 1851-es törvény hangsúlyozottan mindenkire érvényes akar lenni. Az más kérdés, hogy milyen nyilvánvaló esemény hatására és milyen hatásfokkal tette ezt.' Az 1890-es törvény, miként a modern polgáiri szalbályozások, jól differenciál. Lényegi különbség tehát, hogy az utóbbi két szabályozás nem rendi szempontú, feudáilis — az első viszont az. E törvény szerint: akik eddig közmunkáit nem tettek, azzal ezentúl sem fognak tartozni". (7. §) A községekben ez gyakorlatilag a tisztségviselőket jelentette; a bírót, az esküiteket, a papot, a tanítót és a bábát. 0 És persze az egész nemességet. Az általánosan terhelt jobbágyságon belül is voltak felmentettek. Már az 1844-es törvény is tartalmazza a kötelezettek életkor és nem szerinti osztályozását: ,,A zsellér nők akár özvegyek, akár hajadonok legyenek, úgyszinte azon zsellérek is, kik életöknek 18. évét még be nem töltötték vagy a 60-at már meghaladták, ha házuknál velők egy kenyéren élő, s
