Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Cseresnyés Ferenc: A közmunka szabályozásának főbb állomásai Baranyában a 19. század második felébein

munkára alkalmas férfi családtag vagy szolga nincs, közmunkát tenni nem tartoznak". (8. §) Amint talán még emlékszünk, az- 1890-es törvény kötelezettjeinél már említettük a korhatárt, mint felmentést biztosító tényt. (25. §, 49. §) A nem és az életkor időszakunkban végig biztosítja a mentességet, ugyanazokkal a megkötésekkel. (1851. évi rendelkezés 13. §-a.) Az 1844-es szabályozás túl sok felmentettet teremtett, az 1851-es ennek ellenpólusaként mindenkit kötelezett. Az 1890-es szabályozás a szokásoson túl, a következőknek biztosított még mentességet: a királyi uralkodóház minden tagja és udvartartásaik; . . . közvetlen kíséretük s az udvarhoz tartozó járművek és fogatok; szegődött szolgák személyeiket illetőleg; az országban törvényesen elismert minden vallásfelekezetek papi személyei; a népiskolákban alkalmazva levő tanítók, mindkettőben saját személyeikre nézve; a fegyveres erőhöz tartozó tényleges szolgálatban álló személyek, úgyszintén azok családjai, a tényleges szolgálatban nem álló tisztek és katonai hivatalnokok, úgyszintén családjaik, továbbá a katonai ellátást élvező rokkantak; az állami, törvényhatósági és községi tisztviselők, valamint szolgák saját személyeiket illetőleg; a pénzügyőrök, csendőrök, vasúti pályaőrök... saját személyeikre nézve (!) (25. § a/h; 49. § a/e). II. Mi a közmunka kivetésének alapja? (alakulása) 7844. 9. tc. : Minden jobbágy, ki egy egész úrbéri telekkel bír évenkint 12 napot köteles szekerével s vonó marháival..., közmunkában tölteni. (1. §) Az úrbéri házas zsellér évenkint 6, a hazátlan zsellérek 3 gyalog napot szolgálandanak. (3. §) 51/1851. sz. rendelkezés : Fogatos munkáknál minden igás marhával bíró, minden darabért különbség nélkül két igás napot köteles évenkint a szokott módon szolgálni. (5. §) Azokra nézve, kiknek igásmarhájok nincs, az 1844. évi 9. törvénycikk 3. §-a értelmében rendeltetik ... (6. §) 7890. 7. tc: Az útadó az egyenesadók 10%-ánál rendszerint nem lehet nagyobb. A minimális évi útadó (közmunka) jár. 3 kézi napszám, 1 fr. 50 kr. értékben, ill. igásoknál évi 1 kétfogatúnapszám, 3 fr. értékben. Független attól, van-e az illetőnek egyéb adókötelezettsége. (23. §) Minden egyes vonóállat után évenkint legfeljebb 2 igásnapszám szolgáltatik; . . . közönséges lakóház birtokosa . . . évenkint legfeljebb 4, kő- vagy téglaépület tulajdonosa legfeljebb 6, minden emeletes után még további legfeljebb 2-2'kézi napszámot szolgál, idegen házbain lalkó egyének évenként 1-1 kézinapszám teljesítésére kötelesek. (49. §) Ami először tűnik szembe: az 1890-es törvény kétféleképpen szabályoz. Részint folytatja az 1851-es hagyományt, (amennyiben meghagyja az adózás alapjának a vonómarhákat ill. a házat), részint azonban teremt egy új kivetési alapot, az egyenesadók nagysága alapján kivetendő ún. útadót. Már az első tárgykörnél felfigyelhettünk a kétféle szabályozásra. Az ország útjait a törvény több kategóriába sorolja, s külön-külön szabályozza kezelésüket. A dolgozatban előforduló kétféle szabályozás első része (23., 25. §-ok) következetesen a törvényhatósági utak, második része pedig a községi utak (47., 50. §-ok) kezeléséről szóló bekezdések közül valók. E két útfajta - lévén belőlük a legtöbb - szabályozása a legrészletesebb. A törvényhatósági utakat, amelyek országos szempontból talán a legfontosabbak, szívesebben csináltatták fizetett szak-