Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Füzes Miklós: A nemzetiségi oktatás fejlődése a Délkelet-Dunántúlon 1949-1972.

átvette és érvényesítette. A fordulat évére kialakult szalbályozás lényegében érvényben maradt, csak a jogforrás változott. A tankötelezettségről és az általános iskoláról szóló 1951. évi 15. számú törvényerejű rendeletben

9 az oktatás nyelve a magyar. (13. § (1) bekezdés.) Azokban a községekben azonban, ahol tizenöt egy nemzetiséghez tartozó tanköteles szülője (gyámja) azt kívánja, biztosítja, hogy a tankötelesek a) anyanyelvükön részesüljenek oktatásban, vagy b) anyanyelvüket az általános Iskolában kötelező tantárgyként tanulják. (13. § (2) bekezdés.) Az anyanyelvem történő oktatás esetén a magyar nyelv és irodalmat kötelező tantárgyként tanulják. (13. § i(3) 'bekezdés.) A tankötelezettség újraszabályozásakor ezt a rendelkezést szinte azonos szöveggel vette át az 1962. évi 13. számú törvényerejű rendelet.

10 A tvr. végrehajtásairól rendelkező 7 1963. (XII. 11.) MM. számú rendelet 11. §-a kötelezte az iskolát a gondviselő figyelmének a felhívására arra, hogy a gyermek mely azonos jellegű iskolába való átlépés útján részesülhet anyanyelvi oktatásban, vagy tanulhatja az anyanyelvét kötelező tantárgyként.

11 A már kialakult szabályozást erősíti meg az 1961. évi III. törvény a Magyar Népköztársaság oktatási rendszerét meghatározva. Rendelkezése értelmében az oktatás nyelve magyar. (2. § (1) bekezdés.) A nemzetiségiekhez tartozó tanköteles gyermekek számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy anyanyelvükön részesüljenek oktatásban. (2. § (2) bekezdés.) A tanerő biztosítása érdekében a 63/1951. (III. 10.) Mt. számú rendelettel intézkedtek az általános iskolai tanítóknak a nemzetiségi nyelv és irodalom szakon való továbbképzésére.

13 Az általános iskolai (népiskolai) tanítók a továbbképzés során a nemzetiségi (szlovák, délszláv, román) nyelv és irodalom szákon általános iskolai szaktanítói, illetve általános iskolai tanári oklevelet szerezhettek. (1. §) A szaktanítói képzés időtartama kettő év, melynek tartama alatt a tanulók két egymást követő nyári szünetben hathetes bentlakásos tanfolyamon vettek részt, az egyes tanfolyamokat követően pedig egy-egy évig egyéni tanulást folytattak. Az első tanfolyamot követő egy évi egyéni tanulás után pedig az e célra alakított vizsgabizottság előtt általános iskolai szaktanítói képesítő vizsgát tettek, melynek sikeres kiállása esetén általános iskolai szaktanítói oklevelet kaptak. (2. §) Azok a szaktanítók, akik a szaktanítói képesítő vizsga során az összes tantárgyakból legalább jó (4) érdemjegyet kaptak, egy évi egyéni tanulás után a budapesti pedagógiai főiskolán a nemzetiségi nyelv és irodalom szakon általános iskolai tanári képesítő vizsgát tehettek. (3. § (1) bekezdés.) Ha a szaktanító az általános iskolai szaktanítói (képesítő vizsgán bármely tárgyból jónál (4) rosszabb érdemjegyet kapott, egy évi gyakorlati tanítás utáln kérheti felvételi vizsgára való bocsátását. A felvételi vizsga sikeres kiállása esetében a szaktanítók a (budapesti pedagógiai főiskolán egyévi egyéni tanulás után általános iskolai képesítő vizsgát tehetnek. (3. § (2) bekezdés.) A rendelet 2. és 3. §-ai a miniszter utasításai és a minisztérium hivatalos közleményei alapján csakhamar aktualitásukat vesztették, illetőleg a továbbképzés más módjait vezették be. Miniszteri utasítások, illetőleg hivatalos közlemények írták elő a nemzetiségi iskolák óratervét, rendezték a 'tanulócsoportok számát, és ugyancsak miniszteri utasítás létesítette a Nemzetiségi Tanácsadó Bizottságot. (A művelődésügyi miniszter 122/1971. M. K. 7. MM. sz. utasítása.) A bizottság véleményező és javaslattevő testületként működött, feladata nemzetiségi politikánk összehangolt érvényesítésén belül az alapvető nevelési, oktatási, népművelési feladatok tanulmányozása, tájékoztató jelentések készítése. 37. B. Helytörténetírás 1983/84 577