Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Tilkovszky Lóránt: Magyar-szlovák viszony és szlovák nemzetiségi mozgalom Magyarországon (1941-1945)
csatolt terület szlovákságát a szlovákiai felkelés mozgósító hatásától megóvja, s nyugalomban tartsa. Ezzel magyarázható, bogy a miniszterelnök „hozzájárult ahhoz, hogy a Szlovák Nemzeti Egység Pártja a beadványban foglalt camu flage mellett folytassa működését". 121 A Slovenska Jednota megjelenése azonban október 1-től megszűnt, mert a felkelés miatt nem tudta biztosítani papírszükségletének szokásos szlovákiai beszerzését. 122 Az új miniszterelnök tájékoztatására a magyarországi szlovákok, illetve a szlovákiai magyarok helyzetéről 1944. szeptember 4-én készített összefoglaló áttekintés 123 jól tükrözi azt a változást, a'mely e kérdések megítélésében a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésének hatására jelentkezett. Most már nemcsak hogy megnyugvással veszik tudomásul, hogy a Szlovák Nemzeti Egység Pártja tényleges monopol helyzetet vívott ki magának a magyarországi szlovákság körében, hanem kifejezetten nagyra értékelik, hogy „nagyon agilis és kitűnően működő szervezetével, elsősorban a kisemberek apró ügyes-bajos dolgai elintézésével" elejét veszi mindenféle nyugtalankodásnak, ami rendkívül méltánylandó, „tekintettel a Szlovákiában fellángolt partizán harcokra, és arra a körülményre, hogy Szlovákiában a nép pánszláv alapon erősen oroszborát beállítottságú". Dicsérik Kelemen főtitkár józan felfogását, s általában a pártvezetésnek „azt az érezhető törekvését, hogy a fennálló nagyon nehéz helyzetet illojálisan ne használja ki ellenünk". Ami a szlovákiai magyarság helyzetét illeti, azt most már nem a Tiso-TukaMach rezsimtől féltik, hanem a partizán októl, akik ugyan a magyar dolgozókat nem bántják, de Csáky Mihály grófnak baja eshet, s a magyar kormány a szlovák kormány és a németek segítségét kéri, hogy valahogy kimenthesse a Szlovák Nemzeti Felkelés területéről. „Ma a badihelyzet, de szlovák viszonylatban főleg a partizánhelyzet, teljesen háttérbe szorít minden sérelmet"; most mór korántsem tűnik olyan tűrhetetlennek az a bánásmód, amelyben a szlovák kormány a magyar kisebbséget részesítette, hiszen, mint e jelentés megállapítja, „Pozsonyban és Nyitrán, valamint ezek környékén és másutt is, intézményeikkel, iskolákkal, könyvtárakkal, internátusokkal, kisdedóvókkal, napközi otthonokkal, és pártbázakkal rendelkezik, melyek közül nem egy bizony túlszárnyalja az átlagos magyarországi színvonalat". Majd arról számol be a jelentés, hogy „a szlovákiai magyarság gazdasági helyzete rendezett. A földműves réteg (a déli sík részen) legnagyobb részt kisgazdákból áll, kik meglehetősen tervszerű gazdálkodást folytatnak, virágzó állattenyésztéssel. A Szlovákiai Magyar Párt gazdasági osztálya tanfolyamokat rendez, mintabirtokokat szervez, illetve jelöl ki, és prémiumokat osztogat, és értékes eredményeket ér el a színvonal emelésében. A jómódú iparos réteg a városokban, és az aránylag jó sorban élő munkásság, valamint a prosperáló értelmiség alkotják a kisebbség zömét." A sérelmek köre a jelentésben lényegében a szlovák nacionalizmus főleg iskolapolitikai vonalon mutatkozó különféle megnyilvánulásaira szűkül le, amelyek részben a magyarországi szlovákokkal szemben követett iskolapolitika retorziójaként jelentkeztek; továbbá a Szlovenszkói Magyar Párt politikai szervezkedésének bizonyos korlátaira, amelyek viszont a Szlovák Nemzeti Egység Pártja magyarországi szervezkedésének útjába állított akadályokkal állottak összefüggésben. A Szlovák Nemzeti Felkelés sikerei a szlovák kormányt mélységes aggodalommal töltötték el, hogy a németek megelégelve tehetetlenségét, végül is magyar csapatokra fogják bízni ezek leküzdését, iIlletve Kelet-Szlovákia határainak megvédését. 12 ' 1 A magyar csapatok azonban nem Szlovákia, hanem Dél-Erdély felé indultak meg. A magyar kormány Románia „átállásából" - jellemző módon azt a szerencsétlen következtetést vonta le, hogy itt az alkalom Erdély teljes meg-
