Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Sikfői Tamás: Az osztályharc és nemzetiségi kérdés néhány problémája Baranya megyében a szerb megszállás harmadik szakaszában (1919. augusztus 1-1921. augusztus 22.)

Elsősorban azok a bányászok térhettek tömegesen vissza, akik korábban azért szöktek át Magyarországra, hogy a Vörös Hadseregben szolgálhassanak. Rajtuk kívül is sok menekült érkezett Pécsre, akiknek többsége a pécsi szocialista párt sorait gyarapította. Az ellentáborból Komócsy István 1920. február elején így jellemezte a helyzetet: ,,ltt még osztatlan sűrű egységben állanak a szociáldemokrata szervezetek. Az utóbbi hetek szerb támogatása nekilendítette őket a külső érvényesülésben is."

20 A szerbek eljárása nélkülözte a tapintatot és óvatosságot a gazdasági kérdésekben. Céljuk a megszállt terület maximális kiaknázása volt az SzHSz királyság javára. Az anyagi értékek lefoglalása és a Dráván túli területre való elszállítása tömeges méreteket öltött. Mivel a baranyai terület végleges megszerzése nem volt biztosra vehető, a zár alá vett nagybirtokokon rablógazdálkodást vezettek be. A németbólyi Montenuovó hercegi uradalmat még 1919. július 6-án zár alá vették azon a címen, hogy a tulajdonos Montenuovó Alfréd herceg idegen állaimpolgár, s hazája Ausztria az SzHSz királysággal ellenséges viszonyban áll.

21 A szerb pénzügyi hatóságok a zár alá vett birtok igazgatós ág ától nemcsak a megszállt területen levő (9200 hold), hanem a meg nem szállt területen, Tolna megyében elterülő magyarországi birtokrész (14 000 hold) után is be akarták hajtani az adót. Az igazgatóság ezt megtagadta, a (magyarországi birtokok után befizetett adót igazolta

22 és hivatkozott arra, hogy más nagybirtokok esetében az SzHSz királyság területén kívül eső birtokrészek után az adót már több esetben elengedték. A birtok élére 1919 decemberében szerb állambiztost neveztek ki Gyokics Boldizsár személyében. Még ugyanebben a hónapban Gyokics több esetben és nagy tételben szállított, illetve adott el tenyészállatokat, szerszámokat, bútorokat, összesen 816 100 korona értékben, de a pénzt a gazdaság pénztárába nem fizették be. 1920. július 26-án hasonló eljárással 62 tenyészmarhát, 4 lovat, 2 fiákért és lószerszámokat szállított egy tételben Szerbiába.

21 A szerb hadizsákmányoló bizottság Pécsett számos középület (iskoláik, hivatalok, egészségügyi intézmények stb.) ingóságait is lefoglalta. A lefoglalt értékek elszállítása főleg vasúton történt. A hadizsákmányoló bizottság által a város terhére 1919-ben igénybe vett fogatköltségek meghaladták a 360 ezer koronát. Mivel a fegyverszüneti szerződés értelmében a fogatokat a szerb hadsereg csapatszükségleteire lehetett igénybe venni, a város tanácsa 1919. augusztus 8^tó1 a hadlzsákmányoló bizottság részére a fogatok kiállítását megtagadta.

24 Baranya megszállt részének bizonytalan helyzetéből fakadt, hogy a megszállóknak nem volt érdekük a pécsi és pécskörnyéki ipari üzemek hosszabb távra szóló talpraállítása. Igy a háború okozta károk és krónikus anyaghiány miatt támadt gazdasági nehézségeket az el vis élhetetlenség határáig növelte a szerb hatóságok eljárása. A legjelentősebb pécsi és pécskörnyéki üzemeik a szénbányák voltak. A kitermelt szén nagy része a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság céljait szolgálta, a termelési költség azonban a tulajdonos Dunagőzhajózási Társaságot terhelte. A termelés így nem is érhette el a kívánt szintet, s más üzemékben is hasonló volt a helyzet. Jelentős volt a munkanélküliség, (Pécsett kb. 3000 fő), erősödtök a helyi bérmozga1mak.

2;) A gazdasági és szociális problémákat a régi városi vezetés nem volt képes mérsékelni. Pedig erre a szerbek által megszabott korlátok között is lett volna lehetőség. Ezért a szociáldemokraták és a szakszervezeti mozgalom bírálták a Nendtvich polgármester által irányított városi tanács rossz gazdálkodási módszereit, szűk látókörű konzervativizmusát. Sürgették egy igazságosabb, előrelátóbb, a helyi lehetőségeket kihasználó szooi ál politikának és dinamikusabb közellátási gyakorlatnak a kialakítását. A reakciós többségű városi vezetéstől azonban ilyen