Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Sikfői Tamás: Az osztályharc és nemzetiségi kérdés néhány problémája Baranya megyében a szerb megszállás harmadik szakaszában (1919. augusztus 1-1921. augusztus 22.)

értelmű változást nem iehetett remélni. Ez is elősegítette a szociáldemokraták körében azt a törekvést, hogy a városi és megyei közigazgatásból a reakciót kiszorítsák és az irányítást átvegyék. A kövelikező hónapokban a pécsi-ibáronyaii szocialisták és a reakciós polgári erők harcának középpontjába került tehát a helyi közigazgatás megszerzéséért, illetve megtartásáért folyó küzdelem. A szoc/á/demokrafák és keresztényszocialisták harca a politikai befolyásért, a városi közigazgatásért A fehérterror elől Pécsre érkező emigránsok mellett a pécsi szocialisták sorait gyarapították azok is, akik a rendikívül nehéz szociális helyzetben, érdekeik egyetlen lehetséges képviselőjét fedezték fel a pártban és a helyi szakszervezeti mozgalomban. A Pécsi Szociáldemokrata Párt a kommunista emigránsokkal megerősödött és balra tolódott. Ezt a folyamatot jelezte az 1920. március 1-én történt újjászerveződés, mely után felvették a Pécsi Szocialista Párt nevet és a III. Internacionáléhoz való csatlakozás mellett döntöttek. A pécsi pártba a Tanácsiköztársaság alatt és bukása után nagyszámban bekerült új elemek között azonban voltaik jobboldali szociáldemokraták és egykori keresztényszocialisták is.

26 így a párt talpraállításával a balratolódás nem volt teljesen egyértelmű. A reakciós sajtó és a keresztény blokk helyi tábora ugyan okkor előszeretettel minősítette bolsevikeknek a magyarországi kurzus minden ellenfelét, akik a pécsi szocialista pártban tömörültek, ez azonban csak a felszín volt. Ilyen szellemben értékelte a pécsi párt helyzetét Komócsy István is, aki szerint a pécsi pártvezetőségben több olyan új tag van, „akik az intelligenciából a bolsevilki időkben nyílt színt vallottak mellettük, s most a .szociáldemokraták' fügefalevelével, de bolsevilki lelkülettel köztük vezérkednek, vagy szerénykednek".

2

' A pártvezetőség ugyan helyesen ismerte fel, hogy a pártba bekerült új elemek világnézeti-politikai nevelése a pártegység szempontjából nagyon fontos, és ezért már 1919. október 3-án megindították gazdag programmal a pártiskolal képzést.

28 A párt lapjában összetartásra, fegyelemre és tanulásra hívták fel a munkásokat.

29 A párt egységére azonban az igazi veszélyt nem a párthoz ösztönösen, a hétköznapi empirikus tapasztalatok alapján csatlakozó, de egyébként politikailag képzetlen laikus munkások jelentették. A párt sorainak felhígulása magában hordta a politikai-szervezeti egység későbbi megbomlásának potenciális forrásait. A bomlási folyamat bizonyos előjelei már 1919 őszén jelentkeztek. A felbátorodott politikai reakció a legdurvább eszközöket vette igénybe a pécsi szocialista párt visszaszorítására. A párt lapja már október 11-én arról adott hírt, hogy a mohács —pécsii Vasút „elbocsátás terhe mellett kényszeríti" alkalmazottait a szociáldemokrata pártból való kilépésre. A munkahelyeken íveket köröztek, melyeket a kilépni szándékozóknak alá kellett írniok. Akik nem írták alá, azokat megfenyegették, hogy elbocsátják őket.

30 A pécsi és pécskörnyéki szénbányák tulajdonosa a Duna Gőzhajózási Társaság 34 munkást elbocsátott politikai eseményekben való részvétel miatt. Pandurovics szerb főispán és Brkity Vorn szerb miniszteri megbízott közbenjárása után'öt munkást viszszavettek. Az esettéi-kapcsolatban figyelemre méltó a Munkás megjegyzése: emlékeztetjük az utcára kidobott bányamunkásokat... azokra az időkre..., amikor a meggondolatlanakkal szemben a kidobott vezetők védték meg az igazgató és mérnökök életét..., dkík aztán jónak láttáik a pártunkba való belé-