Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: A palotabozsoki parasztok lázadása 1766 novemberében

A bólyi uradalom panaszával szintén 1765. szeptemberében foglalkozott az úriszék. Fellebbezés után az új úrbéri szerződés ügye 1765. decemberében a vármegye törvényszékére került. Az utóbbi 1766. március 12-én hozta meg az ítéletét. Az így módosított új szerződést Bolyban, az uradalom központjában 1766. április 5-én hirdette ki az úriszék a falvak összehívott küldöttei előtt. Az uradalom részéről jelen volt a jogtanácsos,

25 a felügyelő,

2

*' a tisztbontó,

27 továbbá az uradalom hajdúi és a személyzet. Nem említik ,hogy a vármegyei törvényszék ítéletét felterjesztették volna a Helytartótanácshoz és az uralkodó jóváhagyására sem utalnak. Az egyes pontokat a hazai nyelveken is felolvasták. A kihirdetésről felvett jegyzőkönyvet latinul vezették.

28 A vármegye törvényszéke által ítélt új úrbéri szerződés főbb rendelései a következőik voltak; Az egésztelkes jobbágynak 20x10 öles belső telket kellett volna adni, a külső 18 hold szántó és 8 koszányi rét lett. A mannás robot 52 nap évente, vagy 104 nap kézi robot; a házas zselléré 18 nap kézi robot, a hazátlané 9. A siklósi várhoz továbbra is rendelhették őket munkám. Az uradalom központjában évi 4 napos lovászságot kell végezniük. A kilencedet behordják az uradalom szérűjére, ott kicsépelik, szelelik és behordják a magtárba. Akiit soronkívüli robotra rendel az uraság, az a fogatos munkáért 40 dénár napszámot kap, a kéziért 20 dénárt. A templomok, iskolák és plébániák építéséhez kirendelhetik azután is őket. Az egésztelkes jobbágyot évente 4 forint földbér fizetésére akarták kötelezni.. 1765. szeptemberében a bólyi uradalom úriszéke többet megszüntetett a jogszokásként kialakult szolgáltatások közül. Elsősorban azokat, amelyeket az uradalom tisztjei és a hajdúk követelhettek meg a parasztoktól. A Véménden és Palotabozsokon később lejátszódott eseményekből arra következtetünk, hogy a jogszokásokra hivatkozva a vármegye hajdúi is követeltek hasonlókat 1765 előtt, ezért megemlítjük őket. ítéletében már a bólyi úriszélk is megtiltotta az uradalom alkalmazottjainak és a hajdúknak az előfogat kirendelését; csak sürgős esetben, a tiszttartó igazolásával vehették azután igénybe. A hajdúk robotba, vagy szolgálatba híváskor, de még a jobbágyok érdekében végzett utazásikor sem fogathattak be. A vármegye gyűléseire menő uradalmi tiszteknek, a leveleket, vagy a postai küldeményeket továbbítóknak sem járt azután előfogat.

29 Az úriszék eltörölte a végrehajtási garast is.

!0 Az úr dolgán levő parasztok a mezőn dolgozva az addigi szokástól és rendelkezéstől eltérően nem tartoztak étellel és napi egy icce borral ellátni az őreájuk vigyázó hajdút. A bólyi uradalom Andrics Mihály nevű hajdúja 1765 előtt nyolc évvel Ivánbaitytyánban végrehajtáskor paprikás vizet itatott egy jobbággyal, amikor az nem tudta megadni az uradalomnak járó tartozását. Az úriszék Andricsot ezért 1765-ben négy napi börtönre és 24 botütésre ítélte. Ugyanez a hajdú más jobbággyal is itatott paprikás vizet, amikor az a 9 forintnyi hátralékát nem tudta azonnal kifizetni és még a tehenét is el akarta adatni vele. A vármegye törvényszéke az úriszék ítéletét úgy módosította, hogy Andricsot az összehívott parasztok szeme láttára húzzák deresre. Az úriszék szigorúan megtiltotta a hajdúknak más visszaélések elkövetését is. Ezek közé tartozott a falvankénti 10-15 dénár szedése az aznapi munkára összegyúlt jobbágyoktól. A visszaélések megszüntetésére tett ígéretek, a nyúzó jogszokások egy részének az eltörlése, és egy hatalmaskodó hajdú deresre huzatosa 1766 tavaszán már nem nyugtatta meg a falvaknak a bólyi ítélethirdetésen megjelent küldötteit. A jegyzőkönyv záró sorai ezt meggyőzően bizonyítják: ,,Végezetül, az uradalom telepesei ezután tartózkodjanak minden olyan magán30. B. Helytörténetirás 1983/84 465