Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Nagy Lajos: A palotabozsoki parasztok lázadása 1766 novemberében

gyűléstől, cselekedettől és háborgástól, amely az uradalom tisztjei eilen irányúi. A bíróság ítéletében megadott szabályzatokat alattvalói engedelmességgel teljesítsék. Tartozásaikat a méltóságos uradalomnak engedelmesen adják meg. Amenynyiben a tisztekkel szemben acsarkodnak, az engedetlenekkel szembe 'ki lehet vezényelni a katonai karhatalmat. Az engedetleneket ütésekkel is megintik." Az uradalmi urak a jegyzőkönyv legvégére beíratták az ítélet felolvasása közben lejátszódott eseményeket is. Ezeket 4. pontba foglalták: „1. A belvárdi Blász Márton és a lothárdii Csupics Márton odakiabálták a kistótfalusi Pápai Jánosnak, hogy ez nem felel meg annak a leiratnak, amit a Legszentségesebb Fenség adott ki. Ezért pénzt adnak neki, de nem a méltóságos herceghez küldik őt, mert az a földesúr, hanem Bécsbe, magához a Legszentségesebb Fenséghez és ő majd ezeket a hibákat megszünteti. 2. Miután hallották a robotról szóló pontokat és a jobbágytelkek után járó munkákat, az ítélet következő pontjait nem is akarták meghallgatni és, azt láttuk, hogy a horvát

31 alattvalók előre jöttek, majd a többieket is bizitatva Csupics Mártonnal csaknem az üres térségig előre rohantak, közben a rácokat is magukkal vonták és nehezen lehetett őket visszaparancsolni. 3. A mi jelenlétünkben az átai Bukoviics Mihály a töttösi Csodanovics Milos, a lathárdi Csupics Márton és a borjádi Gales valamennyi alattváló nevében kijelentették, hogy mától, a kihirdetés napjától az uradalomnak semmilyen munkát sem akarnak végezni. Ezért az uradalmi szőlőből és a gyulai szállásról azokat, akik az uradalomnak dolgoznak, Visszahívják. 4. Az átai Bukovics Mihály, a töttösi Csodanovics Milos kijelentették előttünk, hogy aki a mai naptól számítva először megy az uradalomba dolgozni, akárki legyen is az, ők felkoncolják." 1766 tavaszán már nemcsak a bólyi uradalomban tagadták meg a parasztok a robotot ilyen szenvedélyesen, hanem megyeszerte máshol is. Azok a falusi bírák, akik az urasághoz húztak, hiába akarták lecsendesíteni a népet, kigúnyolták, és mint az alábbi palotabozsoki eset is bizonyítja 'majd, kiközösítették őket.

32 Délkelet-Dunántúlon a következő nyílt megmozdulás Dombóváron volt, 1766. május 27-én, amikor az Eszterházy uradalom az úriszéke elé idézte az ellenálló parasztok vezetőit. A be idézettéket tömeg kísérte. Az ülésterembe zárkózott urakra rátörték az ajtót; követelték az úriszéken elnöklő gróf Festetich Lajos somogyi alispán távozását. A grófot az úton agyon akarták verni. 1766. júliusában a bólyi uradalom nékibátorodott parasztjai már a kilencedet sem akarták megadni és Kiskassán gyűlést is tartottak. A gyűlés résztvevői közül a bolya lakat és a nyamjaikat a vármegye Pécsre vitette a börtönébe. Augusztus 6án a bólyi uradalom német parasztjai Pécsre vonultak. A megrettent vármegye kiadta nekik a foglyokat; a parasztok elvonultak haza.''

3 À nagyrészt reformátusok lakta siklósi uradalom népe 1766 nyarán már nemcsak a robotot és a kilencedet tagadta meg, hanem a római katolikus papoknak járó tizedet is.

34 1766 tavaszán, mint már említettük, a vármegye törvényszékének az urbáriumok ügyében hozott ítéletét hiába akarták előttük Siklóson kihirdetni, mert nem mentek el. 1766. szeptember 1-re ismét összehívták őket az ítélet kihirdetésére. A dombóvári és a pécsi eseményektől bátorítva most már tömegesen mentek, de nemcsak ők, hanem a másik három Batthyány uradalom népe is oda vonult. Vagy 9 ezren voltak Siklóson. Boton kívül más fegyvert nem vitték, az urak mégis félve várták őket. A jószágigazgató katonai segítséget kért;

3

' a siklósi boltokból a puskaport a várba vitték.

36 Amikor a nép fenyegetően állt fel, kivezényelték ellenük a katoná-