Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Andrásfalvy Bertalan: A nemzetiségi és néprajzi csoportoik szerepéről
nul sorakoztathatok arra is a példáik, hogyan jelennek meg a történelem során egyes új szerepkörök, melyeiket ismét egyes néprajzi csoportok, falvak szinte kisajátítanak maguknak. Hogyan jelennek meg bizonyos báziiparral foglalkozó falvak, melyek kocsikat, tengelyt, kocsikast készítenek, zsindelyt, gerendát, szőlőkarót és vasúti talpfát faragnak, követ vagy szenet bányásznak, kendert, lent termelnek, fonnak fel, szövőbordát, abroncsot, dongát, gyékényt dolgoznak fel, fuvaroznak, vadásznak, csempésznek. Maga a mezőgazdasági falusi termelésben is észre kell vennünk az eltérő színezeteket, hangsúlyt, az összeműködés feltételeit. Vannak borjú-nevelő és tejtermelő falvaik, üsző- és ökör-nevelőik, lótenyésztőik, jubtartók, zöldséggel foglalkozók, aztán megjelennek a napszámosfalvak, a jó szőlőmunkások, a jó kaszások, az árakásók, a betonozok, ennek vaigy annak a városban épült gyárnak a törzsgárdáját adó távoli települések. 13 Nem maga a tevékenység, a termeivény a fontos, hanem a szereposztás ténye. Maga a szerep is változhat, a lényeges, hogy a nagyobb egységben legyen helye, létének oka és célja, feladata, kapcsolata másokhoz a csoportnak is, — nem csak az egyéneknek. Az eddigiekből a néprajzi csoportok szereposztásainak két legvilágosabb területét rajzoltam ki. Az egyik amit gazdaságiinak nevezhetünk, egyszenre épül a természeti adottságokra, a társadalmi szükségletekre és az illető népcsoport hagyományaira. Egyszerűen táji munkamegosztásinak nevezhetjük. A másik a néprajzi csoportok nagyobb egységének, politikai keretének védelmére alakul ki, nagyobb távlatú érdekazonosság alapján. (Határőrök s más, egy terület biztonságát szolgáló szakosodás). Mindkét esetben hozzátartozik a néprajzi csoport fennmaradásához, belső megújulásához ennek a szerepnek a tudata, vállalása, a vele való azonosulás, a szerep fölértékelése. Csak az a néprajzi csoport maradhat fenn, melynek van sajátnak érzett szerepe, öntudata e szerep értékéről, öntudathoz szerep kell, szerepek elavulása, elvesztése után a népcsoport újat keres magának, melyet sajátjának vállalhat, mely különállását és nélkülözhetetlen szerepét biztosítja. Ha egy másikét veszi át, akkor abba bele kell olvadnia, mert attól nem tudja már magát szerepével is megkülönböztetni. Vessünk egy pillantást egyetlen megye, Baranya néprajzi képének legfontosabb vonásaira mintegy 500 évet átfutva. A középkori munkamegosztásról, szakosodásról alig tudunk többet, mint amit a helynevekből sejthetünk és részben szinte a múlt századig fennmaradt. Tudjuk, hogy a folyóvizek árterületén lakó magyar népcsoportok sajátos ártéri gazdálkodást fejlesztettek ki. 14 Tudunk határőrző székelyek, kisnemesi falvak létéről is. A 18. század elején utódaik még elkeseredetten küzdenek e szereppel járó kiváltságok megőrzéséért. Hiába, legfőképpen azért, mert hasonló szerepet nem vállalhattak vagy vállaltak már. A török hódítás szétzúzta ezt a szervezetet és vele együtt többé-kevésbé a gazdaságit is, a táji munkamegosztást. A török időket túlélt magyarság földrajzi elhelyezkedése ismét határozott és sajátos stratégia, életmód fenntartására ill. kiépítésére utal: Szigetvidék, Ormányság, Dunamerrte. Ez az ártéri gazdálkodás, valószínű sok középkori vonás megőrzésével, de új szerepének megfelelően sajátosan magyar a gazdálkodással szorosan összefüggő műveltségével, értékrendjével együtt. A török időkben beköltöző délszláv telepesek ismét egy sajátos természeti-földrajzi — ha ez több vonásában ún. antropogén, vagyis az ember által előidézett is, - és társadalmi-politikai adottságok kihasználására törekedtek. Egy olyan szerepet töltöttek be, amire más néprajzi csoport nem volt vagy nem vállalkozott, vagy vállalkozhatott. Bár belső rendjüket kevésbé ismerjük 300-400 év távlatából, termelésük és későbbi szerepük is határozottan elkülöníti őket a terület többi néprajzi cso-