Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Andrásfalvy Bertalan: A nemzetiségi és néprajzi csoportoik szerepéről

stratégiát folytattak. Minden esetben azonban az akkor létező, többi népcsoporttal való kölcsönhatásban. Arról a tényről és jelenségről, hogy mindem néprajzi csoport keresi a maga területén azokat a természeti s más adottságokat, melyek kihasználásával, arra való szakosodással különleges, mások által el nem érhető javak birtokába juthat és ezekkel egy nagyobb táji m uinkarn eg osztásba kapcsolódik bele, melyben éppen sajátos terményeivel szerzi meg mások sajátos terményeit, már foglalkoztam korábbi tanulmányaimban.

10 Itt utalóik csók arra, hogy a magyar helynévadásban is sok esetben tükröződik az, hogy egy egy falu népe milyen sajátos termékek előállításával, szolgáltatások ellátásával szakosodott és kapott szükséges és nélkülözhetetlen helyet egy nagyobb tájon, település-szerkezeten és politikai építményen belül. Ezektől a szakosodott falvaktól a király szaktudásúiknak, hozzáértésüknek megfelelő adót szede.; és várt szolgálatokat. Baranya területén szinte napjainkig megyényi terület ellátására vágtak építő-, malom és köszörű-követ, s emellett jó szőlőt termelt Kővágószőlős. Tudjuk, hogy Vasason az Árpád-korban vasat bányászó és előállító népek Icktalk, mintaihogy igazolhatóan hasonló szolgálatokra utaltak a régiségben a következő helyneveik: Halászi (halászok faluja), Soly. már ' (vadászmadár-tartók, beton,'tők) Vizslás, Agárd (vadászebtartók és tenyésztők), Szántód (szántóvetők), Lovászi (látartóik és lóval szolgálatra kötelezettek), Márcadó (méhészek), Fazekas, Gölöncsér (agyagműveseik). A kérdésnek elég nagy hazai irodalma is van, párhuzamai feltűnnek lengyel és cseh területen.

11 KözépAmerikában és a Csendes-óceán szigetvilágában pedig olyan, szinte végletes szakosodásról, spedializációról vannalk adataink, mely a törzsi és paraszti szinten élő társad aim alkat egymással olyan függő, egymást feltételező viszonyba rendezte, hogy nélküle puszta létük is veszélybe kerülne, illetve került is a gyarmatosításnak a szerkezetet meggyengítő, romiboló hatására.

12 Mindez azt bizonyítja, hogy az emberiség kialakulása óta ugyanolyan erővel törekedett mindig a szakosodásra és ezzel az együttműködés kényszerítő kölcsönösségének megteremtésére, mint az önellátásra, a függőség felszámolására. A magyar király szolgáló népeinek szaktudását nem a fejedelem vagy a király kényszerítette rájuk, hanem azt kölcsönös viszonyban a nép építette ki, a király csak a maga hasznára adóztatta meg őket szaktudásuk kiaknázásával. A nagyobb egységben kapatt sajátos szerep jelentőségét mutatja a magyar államiság kialakulása után a határőrök, kapuőrök, székelyek, tízlándzsások és más védelmi feladatolkkol is megbízott csoportok kialakítása, szerveződése. Hasonló szerepet, sajátos feladatot kaptak a védelemben a szászok, kunok, besenyők is, s más szerepet kap'Jck ismét a belköltöző kalizok, izmaeliták, örmények és cigányok a középkor folyamán. Megjelenésük, szerepük föltétele a többi, nem határőrző, s más feladatokkal megbízott néprajzi csoportok és nagyobb egységük léte. Nyilvánvaló, hogy nem csak a helynevekben is megtalálható szakosodás és szolgáltatások léteztek a középkorban. Sokkal többen lehettek azok a falvak, néprajzi csoportok, melyek településneve nem utalt arra, mivel foglalkoznak, miben mesterek, specialisták és milyen szdlgaltatásokkal! tartoznak az egységet megtestesítő, az államhatalmat képviselő királynőik, de mindenekelőtt, mivel vesznek részt a táji munkamegosztásban. Számos példát ismerünk arra, hogy ez a sajátos szerep nem a falu hivatalos nevében, hanem csúfnevében, mellék-nevében tükröződik. Pl. Baranyában Gyümölcsös Egregy, vagy a falu lakóiról szóló csúfolódó mesében, rátótiádákban. Ezek sok esetben utalhatnak a gazdasági szakosodáson túlmutató, de azzal összefüggő szellemi, etikai „munkamegosztásra" is. Egy szerepkörre, melyre szükség van, anélkül, hogy pontosan tudnánk meghatározni. Ismét végtele-