Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Erdődi Gyula: Adatok a baranyai tanoncoktatás történetéhez 1901-1921 között

egyenjogúságának kérdését. A cikk szerzője szerint „a nők helyzetének változása tanításukat is megváltoztatja".

51 Véleményünk szerint épp az oktatás változtatta meg helyzetüket. A női iparoktatás a századfordulóig kisebb kaliberű iskolákra szorítkozott, amelyekben a hímzés, a szabás és varrás volt a kiemelt tantárgy. A gazdasági és társadalmi szükségszerűség hozta magával azt az igényt, hogy az „iparos ifjak" képzéséhez hasonló, rendszeres szakoktatást kell a nők számára biztosítani. A tervek szerint országosan szét akarták választani a női ipariskolákat úri lányok oktatására és munkásnők képzésére, hisz az utóbbiaknak ez volt az első és utolsó iskolájuk. Pécs szabad királyi város községi iskolaszéke csak egy év múlva, 1898-ban foglalkozott a kérdéssel, de nem az ipariskolával, hanem egy továbbképző intézetről tanácskoztak, tehát a felügyelő igazgató hármas alternatívája közül még nem döntötték el, melyiket választják, melyik a leghasznosabb, ülésükön megállapították, hogy a város erre a célra szükséges anyagi eszközökkel nem rendelkezik, így államköltség megszerzésére feliratot intéztek a kormányhatóságokhoz. Schneider István elmondta az illetékeseknek, hogy továbbra is kiáll egy nő'i 'ipariskola létesítése mellett, kérni fogja az érdekelt szülők, az iparkamara, a pénzintézetek, jótékony egyesületek tá'moga'tását.

52 A kereskedelmi miniszter csak erkölcsi támogatást ígért, anyagit nem. A kereskedelmi tárgyak, a közművelődési kérdések tárgyalását heti 10-12 órában túlzottnak tartotta, mert az országban ekkor működő női ipariskolákban az oktatás súlypontja a háztartási munka és a kézimunka begyakorlásán volt. Schneider istván kifogásolta a miniszternek a közművelődési és kereskedelmi tárgyak tanítására vonatkozó megjegyzését, mert ez súlyosan veszélyezteti az iskola fennállásának lehetőségeit. Véleménye szerint ,,a kereskedői és ipari kettős irányzat egyesítése a női ipar fejlesztése, magasabb színvonalra emelése végett is szükséges, mert h'isz az iparos ma egyúttal kereskedő is és viszont a kereskedőnek is hasznára válna, ha jártas az iparágnak ismeretében".

53 Ezután a pécsi nő'i ipariskola létesítésének ügyében három évig érdemi intézkedés nem történt, sőt 1903-ban a tanács úgy döntött, hogy inkább felsőbb leányiskola megnyitását szorgalmazza, így az ipariskola kérdését levette a napirendről. Schneider István álma csak 1929-ben vált valóra, ekkor nyílt Pécsett női ipariskola, mint a neve is mutatja: Pécs szabad királyi város Polgári Leányiskolája és Női Ipariskolája.

0

'

1 Külön kérdéskört jelent a századforduló után a tanoncotthonok felállítása a megyében. A helyi sajtó is több alkalommal hangsúlyozta szükségességét.

00 Megvalósításuk az 1910-es években ütemesebb lett, de a szervezést anyagi kérdések miatt nem tudták véghezvinni. Különösen Mohácson és Siklóson merült erősen a gondolat, de végül is elvetették. A rendelkezésükre álló források szerint viszont az országban több helyen funkcionált már tanoncotthon, akikre illetve szervezési szabályrendeletükre az alispán számíthatott, de a gyermekvédő ligáé is.

0(5 A pécsi, sőt a megyei tanoncüggyel, oktatásukkal kapcsolatban a helyi sajtó többször szenvedélyes hangú cikkeket jelentetett meg, sok esetben vezércikk formájában.

57 Űj szellem, új követelések, új elképzelések jöttek létre és fogalmazódtak meg 1918-1921 között Pécsett, az antant-szerb megszállás idején, így volt ez a tanoncokkal és az őket érintő oktatási törekvésekkel is. A Tanácsköztársaság leverése után sokan Pécsre, a megszállt városba menekültök. Szociáldemokrata lett a városvezetés, megújult a szakszervezeti mozgalom és az ifjúsági mozgalom is. Megvalósulhatott mindez a szerb csapatok az annexió megvalósítása miatt muta-