Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Erdődi Gyula: Adatok a baranyai tanoncoktatás történetéhez 1901-1921 között

tott magatartásából következően.''

8 A helyi ifjúsági mozgalom vezetői már 1918ban megfogalmazták nevelési céljailkat, így a többi között hangsúlyozták: ,,A proletárgyerekek iskolai, antiszociális nevelését ellensúlyozzák és azokat a klerikális és soviniszta nevelés mételyező hatása alól kivonják."

50 Szervezetük heti két alkalomra a városi iskoláktól hat tantermet igényelt, azokat előadások tartására használták fel, nrvint kijelentették: „az ifjúmunkások forradalmasítása céljából".

60 A Szocialista Ifjúmunkások Baranyai Szövetsége nevű forradalmi szervezet működésének csúcspontja az antant-szerb megszállás ideje alatt legális keretek között megrendezett kongresszus.

61 Az 1921. január 21-re összehívott értekezlet a szervezeti, politikai vitán túl, foglalkozott gazdasági kérdésékkel is, ezen belül nagy súlyt fektetett a tanonckérdés elemzésére.

62 „A kapitalista társadalomban a termelés nem a szükségletek kielégítésére történik. A gyáros nem azért készíttet ruhákat és cipőket, mert megsajnálta a rongyos proletárt, a földbirtokos nem azért termel búzát, hogy éhségében fel ne forduljon a bányász, hanem mert dologtalanul akar megélni és ehhez rengeteg pénz kell, mindent megmozgat, hogy áruját minél nagyobb számmal állíthassa elő. A haszonért, a mindenható profitért folyi'k a kapitalista qazdálkodás. Manapsáq mtinden áru alakot ölt a tőkés kezében, amelyet ad és vesz a pénzeszsákja teletömésére. Ilyen közönséges áru a proletár is, akinek dolgozó képességét, munkaerejét vásárolja meg a kapitalista. Az ő érdeke természetesen azt kívánja, hogy a haszon minél nagyobb legyen és kiadásai a minimumra csökkenjenek, amiért is igyekszik minden erejével lenyomni a munkabéreket és felemelni a munkaidőt. Világos, hogy a proletár éppen ennek ellenkezőjére törekszik. Magas munkabéreket és rövid munkaidőt követel. A gazdasági harc tehát menindul. A szakszervezetek sztrájkolnak a követelések kivívására. A kíméletlen kizsákmányolásra erőteljes szervezkedés a válasz. A tőke meghökken. Most már nem lehet szabadon garázdálkodni. A munkások szervezetei vannak olyan erősek, hogy legalább is csökkentsék a rablózsákmányt. De a profitból mindiq több és több kell. Keresni kell tehát olyan területeket, ahol szabadabb a gazdálkodás. íme a Dompás alkalom. Itt vannak az ifjúmunkások. Méq gyermekek, fejletlenek szellemileg és fizikailag, könnyen járomba foghatók. És a tőke járomba is fogja a gyermekeket. A burzsuj csemete ekkor éli leginkább a világát. Iskolákat végez, tanul, amennyi csak belefér, szórakozik, játszik a kimerülésig, egyszóval gondtalanul telik el gyermeksége. És az ifjúmunkás!? Elszakítják apjától, anyjától éppen abban a korban, amikor legnagyobb szüksége lenne gondos szülői kézre, beleviszik a piszkos műhelyekbe, és tankönyvek helyett kalapácsot nyomnak a markába, melyet vézna karjaival alig-alig tud felemelni. És reggeltől estig üti az üllőt kormosán, piszkosan, legszebb éveiben törik össze teste-lelke és így lép ki az életbe. A tőkés mindezeket pontosan tudja és éppen ezért fordul fokozott erővel az ifjúmunkások felé. Mit vesződjön folyton a felnőtt munkásokkal, amikor ugyanezt a munkát a »tanonc« is elvégzi, méqoedig egy krajcár fizetés nélkül. Aztán meg legalább cselédet sem kell tartani, dadát sem, mindezeket helyettesíti az »inas«. Szegény gyermeknek nincsen 8 órai munkaidő, néki dolgozni kell, amíq a »mester úr« Darancsolia, mert különben agyon pofozza. No, de legalább megtanulja a fiú a szakmáját. Hát éppen ez az! Nem ezért veszi oda a mester, hoqy tanítsa. Mi köze neki, ha buta is mterad a tanonc? Az a fő, hogy hasznot hajtson. Nem baj, ha »troger« is. Inqyen munka. Ez a lénveq. Bátran mondhatjuk, hogy az ifjúmunkásság a legkizsákmányoltabb része a proletariátusnak."

,in Ezen gondolatok jegyében követelte a kongresszus a tanonckérdés végleges és emberséges rendezését, a tanoncoktatás széles körű ellenőrzését, a 8 órai munkaidő bevezetését, a teljes vasárnapi pihenőnapot, az éjszakai munka eltörlését, a munkavédelmi törvények és határozatok kiterjesztését a kisiparra, a tanulók egészségi állapotának ingyenes ellenőrzését, a képzési időszak meghosszabbításának tiltását, a testi fenyítés mellőzését, a túlórázás külön díjazását, az ingyenes jogvédelmet, a vasárnapi iskola és oktatás eltörlését, kizárólag szakmunka végeztetését, a szociológia és más szakmába vágó tantárgyak oktatását.

64 A leírt sorok is bizonyítják, hogy a ma már természetesnek tűnő követelések alig több, mint 60 évvel ezelőtt nem voltak valami kézenfekvők.