Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Erdődi Gyula: Adatok a baranyai tanoncoktatás történetéhez 1901-1921 között

I. Hat osztályúvá tenni, azaz egész szervezetében átalakítani a felsőbb leányiskolát. II. A IV. osztály fölé egy továbbképző tanfolyamot szervezni. III. A IV. osztály fölé egy kétosztályú női ipariskolát kialakítani. Az első megoldást nem tartotta kivitelezhetőnek, mert meglátása szerint a népiskola ügye nem szolgálja a közszükségletet. A hat osztály feltétlenül középiskolai jelleget öltött volna, így csak középiskolai végzettséggel rendelkezők lennének alkalmazhatók, nem beszélve az ezzel járó magasabb költségekről. Ráadásul a csekély számú jelentkezőért, azért a 15—20 leányért nem lett volna város, amely a magas költségeket vállalta volna. A továbbképző tanfolyam szervezését két párhuzamos osztállyal, heti 26, tehát összesen 52 órában vélte megvalósítani. Óraadó tanáraik oktatnák a hittant, a magyar, a német és a francia irodalmat és nyelvet, esetleg az angolt is, a magyar történetet, a művelődésitörténetet, az esztétikát, a logikát, a lélektant, a neveléstant, a mennyiségtant, a természettant, az egészségtant, a rajzot és a női kézimunkát. Schneider István szerint azonban ez a tanfolyam a polgári leányiskolában szerzett ismereteket csupán kiegészítené, és betetőzné anélkül, hogy bármilyen irányban szakosodást tenne lehetővé. Közölte továbbá azt is, hogy három évvel ezelőtt egy ilyen jellegű tanfolyam beindítását megkezdte, jelentkező csak nyolc akadt, így a természetszerűleg magas tandíjak miatt tervei megvalósításáról le kellett mondania/'

8 A harmadik megoldást, amit maga is támogatott, így elemezte: ,,A magam részéről tehát, mint az az eddigiekből kitűnik, nem látom ez idő szerint sem szükségesnek, sem indokoltnak, hogy a város közönsége néhány magasabb igényű növendék részére külön intézetet létesítsen, mert aki azt igényli, annak mindenesetre meg van hozzá az anyagi tehetsége is s akkor talán lánya számára máshol is talál meqfelelő nevelőintézetet. De ehelyett kívánatosnak és szükségesnek tartanám a polgári leányiskolát oly intézettel kibővíteni, mely bizonyos fokig nemcsak az általános műveltséget bővíti, hanem tekintettel van a kereskedői szaktárgyakra s emellett kiválóan a női ipar minden ágában annyi kézügyességet és gyakorlatot nyújt, mi a szegényebb sorsú nő számára akár az ipari, akár a kereskedői téren a kenyérszerzést lehetővé teszi s már nem volnának kénytelenek mind a tanítónői és egyéb hivatalnoki pályára törekedni; szóval olyan intézettel, amely munkára képesít s amelynek útján a magasabb műveltség, melyet a polgári iskola nyújt s amely az egyes növendékek anyagi viszonyait és a szülők társadalmi állását amúgy is túlhaladja, az igényeket azonban fokozza, legalább értékesíthető lenne. Ilyen intézet volna, ily czéinak szolgálna nézetem szerint egy női ipariskola, miért is ilyennek létesítését a tek. Tanácsnak a legmelegebben ajánlom. Igaz, egy női ipariskola is tetemes költségbe kerülne, de ez a kiadás legalább bőven meghozná kamatait, mert általánosabb érdekeknek felel meg s a szegény nőnek oly eszközt, oly képességet nyújt, mellyel esetleg megélhetését biztosítja.'"''

9 A felügyelő igazgató szerint ennek érdekében két évfolyamot kell nyitni. Az elméleti tárgyak közé föl kell venni a rajzot, a kereskedelmi számtant, a könyvvi-. telt, a kereskedelem- és váltóismeretet, a magyar és a német irodai munkálatokat és levelezést, áruismeretet, kereskedelmi földrajzot és szépírást. Rendkívüli tárgyak lennének fölolvasások formájában a magyar irodalom, a művelődéstörténet, a neveléstan és a természettan. A gyakorlati tárgyak között tanítani kell: fehérneműk szabása és varrása, gallérok és kézelők készítése, felsőruha-szabás és -varrás, nyakkendőkészítés, csomózás, csipkeverés, keretmunka, fehér — színes és műhímzés, kesztyűszabás és -varrás, női- és gyermekkalapok készítése, női munkák montírozása, művasalás, függöny- és csipkekészítés stb.°

n A nők iparban történő foglalkoztatásával, oktatásukkal a helyi sajtó is foglalkozott egy írásában, súlyosan felvetve benne a ,,nők emancipációjának, felszabadításának", • a nők