Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Huber Kálmánné : Pécsi humoriszitrkus lapok (1872-1921)
a kisszakasz, a szakaszhatárral kapcsolatos szójátékok özönét indította el. 1913. szeptember 14-én jelent meg az első hír, hogy meg fog indulni. A városi zeneiskola igazgatója, Kürschner Manó erre az alkalomra indulót szerzett: „Nincs mit tenni, el kell menni: int a villanyos!" Ugyanebben a számban magyarázatot kapunk arra, mit jelent az alkalmazottak sapkáján az E. N. M.: „Esőben nem megyünk". A következő szambáin Mula Pétör dörmög, amiért csak a bakák utazhatnak ingyen. A polgármesterhez pedig még a násza sem mehet be - Kürschner Manó igazgató úr -, mert Gulyás bácsi szerint „nem érünk rá" a villamospálya miniszteri bejárásakor adandó bankettel kapcsolatos teendők miatt. Kabaré kupiét is írtak róla: ,,A szív egy villamoskocsi — Tanú reá a szép Rozi. Kinek a szíve, bár még kis leány, Máris szikrát ad, mint a villámár. S az iskolában, hol tanít sok néni, Ideálja lesz az egyetlen férfi: A hittanár — Szívének az első szakaszhatár!" 71 Hír: „A pécsi kereskedők és iparosok a Király-utca és a Ferenciek utca (ma Kossuth és Sallai) tájékáról, kiket a villanyos építkezés heteken át teljesen kizár a forgalomból, kártérítési keresetet indítottak a város ellen. És abban sincs kétség, hogy meg is nyerik ezt a pert. — Én is azt hiszem. Különösem, ha a villanyos építéséről tárgyaló közgyűléseken elhangzott beszédek szószerinti szövegét keresetük mellé csatolják a szónokok arcképével együtt." 72 Ezzel a téma nem merült ki, csupán bezárjuk a példák sorát. A Tichy-dinasztia, Bohula és Czierer doktorok, s az említett ivászati akadémia tagjain kívül két lappal hadakozik folyamatosan a Reakció: a Pécsi Közlönnyel és a keresztényszocialista Új Lappal. Az 1912. december 8-i 49. szám egyetlen közleményből áll: „Olvasóinkhoz! Az álszentesikedés, meg a lovagiasság álarca mögé bújt élvezethajhászás mindenáron azért, hogy belénk fojtsa a szót, a terrorizálásnak olyan eszközéhez nyúlt, mellyel egyszerűen lehetetlenné akarta tenni a Reakció megjelenését. . . . Tichy Ferenc dr. városi tanácsos, kinek viselt dolgairól már volt alkalmunk bőven írni, közhivatalnoknak megbocsáthatatlan fegyelmi vétséget s egyúttal bűntényt követett el, mikor hivatalos helyiségében lefogatta és elverte Várady Ferencz újságírót azért, mert a Pécsi Napló-ban egy olyan karcolatot írt, mely Tichy Ferenc dolgainak tükörképét mutatta." A továbbiakban megtudjuk, hogy Tichy Aladár mozitulajdonos, ki ugyanannál a nyomdánál dolgoztatott, mint ahol megjelent a Reakció, testvéri aggodalomtól kísérve morális zsarolást követett el Tóth Antalon. Az kénytelen volt visszautasítani a Reakció további kinyomását, s csak az utolsó pillanatban tudta a kiadó-szerkesztő Kaposváron kinyomatni és leközölni a közleményt. Az eset után mind a tanács, mind a katolikus kör, ill. a keresztényszocialista párt bojkottálta a Reakciót. A reklám-lélektan zseniális felismerője volt Tóth, amikor mindent leírt, amit ellenségei a lapról mondtak, vagy ellene tettek. Ezzel a módszerrel mind az aktualitás, mind a következő szám tartalma biztosított volt. Nem csodálkozhatunk, hogy a bojkott ellenére tovább virult. A hatalmi szótól a kicsinyes egyéni akciókig mindent bevetettek ellene. Lapjának ügye és személyes ellenségei ugyanakkor elterelték a szerkesztő figyelmét fontosabb eseményekről. Egyetlen utalás sem hangzik el pl. az 1914. május 5—jú Ii us 1. közötti pécsi bányász-sztrájkról, vagy a MÁV üzletigazgatóságot építő munkások munkabeszüntetésének okairól. Mentségére szóljon, hogy ezekben humort aligha talált volna.
