Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Huber Kálmánné : Pécsi humoriszitrkus lapok (1872-1921)
ból van, a másik része tompa és rendszerint egy felelős szerkesztőben végződik. A szerkesztőségekben az olló képviseli a teremtő erőt. Nyomdában özöne fakad a cikkeknek, híreknek, táviratoknak. ... Az újságírók az év egy bizonyos részében állattenyésztéssel foglalkoznak. Ezt az állatot kacsának hívják. A húsa nem ehető és rendszerint ugyanaz a lap a következő napok egyikén egy jól irányzott cáfolattal lelövi. . . . Ami a pécsi sajtót illeti, bizonyos, hogy igyekszik a legkülönbözőbb igényeket kielégíteni. Ahány ház, annyi szokás. Pécsett majdnem annyi lap van, ahány ház, vagy szokás." 9 Két pécsi vicclapról tudtuk megállapítani, hogy budapesti lapokat utánzott, netán ollózott ki: a Veréb Jankóról és a Grimaszról. Vélemérnyünk szerint egyiknek sem vált hátrányára. A közönség sem tiltakozott. A Pécsi Figyelő olvasója egy időben ingyen jutott a Veréb Jankóhoz. A Grimasz esetében is érezhető az Az Újság, a Fidibusz, és erősebben Heltai Jenő és Karinthy Frigyes hatása. A szerzői jogvédelem a viccekre nem terjedt ki. Az újságok példányszáma Az újságok példányszámát nem kellett bejelenteni. Ez az oka, hogy viszonylag kevés lapról van ilyen adat. Sajnálatos dolog, mert választ adhatna a kérdésre: mennyi előfizető, ill. eladott példány tud fenntartani egy újságot? Néhány adatunk van, de nem használható fel fél évszázadra, hiszen a gazdasági helyzet változásai megváltoztatják a feltételeiket is. A múlt század hatvanas éveiben 500 előfizetőre volt szüksége egy illusztrált élclapnak a fennmaradáshoz. Ugyanabban az időben 1200-4000 között mozgott egy-egy budapesti lap előfizető gárdája, ami nagy népszerűségüket bizonyítja. 1870-ben pl. a Borsszem Jankó jelent meg 4500 példányban. 10 Sajnos a pécsi levéltárba nem kerültek be a postai terjesztésre és a nyomdák kötelespéldány-szolgáltatására vonatkozó iratok. A szerb megszállás idejében megjelent újságok közül néhánynak a példányszáma is ismert — Pécsi Napló, Dunántúl, Munkás stb., melyek 2500-tól 16 000-ig is felfutottak -, de pécsi vicclapé több nem. Pécs-Baranya sajtóbibliográfiája még nem készült el. Az 1960-as évek elején a Baranya Megyei Könyvtár megkezdte az anyaggyűjtést és első lépésként jegyzékbe foglalta a nagy közgyűjteményekben fellelhető, valamint bibliográfiai adatok alapján ismert helyi időszaki kiadványok címeit. Ez kezdetben 652 tétel volt, mely az idők folyamán bővült. Mindössze a szerb megszállás időszakáról van sajtóbibliográfiánk 11 , de ma már hiányos az időközben előkerült lapokkal. Kardos Emília bölcsészdoktori disszertációjában megírta a pécsi német sajtó és színészet történetét. Lenkei Lajos, az első „főfoglalkozású" újságírója a városnak, emlékirataiban külön fejezetet szentel a helyi lapoknak. Visszaemlékezéseit öreg korában vetette papírra, a tényekkel és időpontokkal nagyvonalúan bánik, ezért csupán érdekes olvasmány. Várady Ferenc 1896-ban megjelent monográfiájában ugyancsak foglalkozik a pécsi sajtó történetével, a dátumok nála sem pontosak. Végül Máté Károly 1934-ben tett közzé rövid összefoglalást a Pécs-Baranyai ismertetőben. Néhány folyóirat - Sorsunk, Krónika, Pannónia, Dunántúl, Műhely, Symposion — történeti feltárása nyomtatásban vagy kéziratban hozzáférhető, de öszszefoglaló munka több nem készült. Az első pécsi nyomda és a pécsi nyomdászat történetét 1773-1840-ig Borsy Károly dolgozta fel. A tárgyalt időszakról nincs helyi nyomdászat-történeti irodalom. Mindezek felemlítése csak azért kapott itt helyet, mert ez indokolja, hogy a kelleténél több szó essék olyan dolgokról, melyek egyébként nem tartoznának e munka tárgykörébe.
