Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Huber Kálmánné : Pécsi humoriszitrkus lapok (1872-1921)

korlátozó háborús rendeleteket hatályon kívül helyezte. A Magyar Népköztársaság kormányának 1919. évi 6. sz. rendelete a sajtószabadságról kimondja, hogy az 1918. II. sz. néptörvény az irányadó és minden korlátozó rendelkezés hatályát veszti. A Tanácsköztársaság bukása után, 1919. szeptember 10-én a m. korm. 1919. évi 4 680. M. E. sz. rendelete visszaállítja a korábbi korlátozó rendelkezéseket. Időközben a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1867. december 20-án elrendelte valamennyi törvényhatóságnak a ,,sajtótermeivények jegyzékének évnegyedes beküldését". Ennek értelmében visszamenőleg 1865. január 1-ig minden nyomdai termékről kimutatást kellett a minisztérium számára küldeni. Célja a magyarországi nyomdai termékek bibliográfiai számbavétele volt, s a kimutatás adatai lényegében máig nem változtak. Terjesztési viszonyok Kezdetben a kiadónál, a kiadó könyvkereskedésében, majd egyéb könyvkereskedőknél lehetett lapokat vásárolni. Az előfizetők és megrendelők postán kapták meg. A postai szállítás — illetékbélyeg — díja az előfizetési díjban benne volt. A számonkénti eladással, a szabad piaccal később dohánytőzsdék és dohányárusok is foglalkoztak. Leggyakrabban árusokat fogadltok a kiadók, akik az újság címét, a hírekből kiemelt izgalmas témák blikkfangos szövegét kiabálták végig az utcákon. A nagy vetélkedés miatt szabályozni kellett az újságárusítás formáját. A belügyminiszter 1867. évi jún. 25-én kelt 1731. R. sz. rendelete kimondja, hogy csak hatósági engedéllyel lehet házalni és utcán árulni az újságokat. Az engedélyt 8 napra előre kell kérni és az árus nevét be kell jelenteni a helyi rendőrhatóságnak. 1883-ban (731. kgy. sz. szabályrendelet) megtiltották, hogy iskolaköteles korú gyermeket, vagy megbotránkozást keltő külsejű, vagy tolakodóan viselkedő egyént bízzanak meg árusítással. Az árusnak nem szabad mást kiabálni, csak a címet és az árat. Az 1897. április 13-i 1608. sz., az 1902. évi 1187. sz., az 1905. júl. 24-i 71 770. sz., az 1913. évi 136 000. sz., az 1918. évi 115 228. sz. belügyminiszteri és az 1920. évi 1153. M. E. sz. rendeleteik végül a legapróbb részletekig előírták a kiadó, a terjesztő, az utcai árus feladatait az árusítás során. Már nem volt elegendő, hogy a kiadó jelentse be, kit bíz meg árusítással. A mai munkakönyvnek megfelelő hatósági bizonyítványt kellett kiváltani annak, aki e foglalkozást akarta űzni. A városok, elsősorban Budapest és a vidék között a terjesztést a dohánytőzsdék és a posta mellett az ugyancsak a kereskedelmi minisztériumhoz tartozó Általános Beszerzési és Szállítási RT Hírlaposztálya bonyolította utcai árusokon keresztül. 1913-ban pl. a Nap, Budapest, Kis Újság, Az Est, Esti Újság, Új Lap, Népszava, Ejnye be Jó, Érdekes Újság, Fidibusz, A Polgár, Pesti Tükör, Képes Vasárnap, Egyetértés, Tribün című lapok e cégen keresztül kerültek Pécsre.

5 Egy 1913. május 5-én kiadott belügyminiszteri körrendelet értelmében az újságárusok és házalók útján terjesztésre engedélyezett újságok címét közhírré kellett tenni a városi hivatalos közlönyben. Ha ilyen nem volt, abban a helyi lapban, ahol egyéb hivatalos közleményei jelenteik meg a tanácsnak. A költség a törvényhatóságot terhelte. A rendelkezés egyik célja a közönség tájékoztatása volt. Ha egy újság nem szerepelt a jegyzékben, arról tudni lehetett, hogy zúglap, vagy tiltott sajtótermék. A terjesztési engedélyt 3 hónapra adták és meghosszabbítását szigorúan be kellett tartani. Ezt a rendelkezést úgy játszották ki a kiadók, ha okuk volt félni a