Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Huber Kálmánné : Pécsi humoriszitrkus lapok (1872-1921)

jut el - a rendeletek ismertetésével nem, csak esetleges alkalmazásukkal foglalkozik. Teljes nyomdászattörténetünk nincs. Pedig sürgető tény, hogy szinte minden korszakra jellemző a levéltárakba és könyvtárakba beszolgáltatott időszaki termékek helytelen tárolásából, a rossz minőségű sajtó-papírból adódó gyors pusztulás. A másolás és kicsinyítés elkészítése a teljes nemzeti állományról - mindinkább az illúziók világába merül. Mindezek együtthatásaként e diszciplína kutatási módszertana nem kristályosodott ki, habár elvi alapvetéseket és gyakorlati példákat egyaránt találunk.

2 Aki sajtóval foglalkozik, akarva-akarati an új ösvényt vág magának a dzsungelben. Még inkább e feladat vár azokra, akik; az újságok mostohagyermekével, a vicclapokkal kívánnak foglalkozni. Ezekről ugyanis néhány cikk és mindössze két könyv - az egyik még kéziratban - olvasható magyarul.

11 Más a helyzet a humorral és a viccel. Az utóbbi időben olyan ütemben jelennek meg a filozófiai-esztétikaitársadalomlélektani-szociológiai megközelítésű tanulmányok, hogy az a gyanúnk, talán elveszítettük a humorunkat. Ami van és jól működik, arról nem szoktunk enynyit írni. A korszak sajtójogi viszonyai 1872-1921. - Az első magyar sajtótörvény 1848-ban született belga és francia példák alapján. Megjegyzendő, hogy a „sajtó" kifejezés a törvényben minden technikai eszköz igénybevételével sokszorosított szellemi termékre vonatkozik és nem azok egyetlen típusára, az újságra. Az értelmezés csak később szűkült a napilapok jelölésére, kezdetben a technikára utalt. Egyébként a törvény szerkezete is világosan tükrözi a különbséget. Az 1848. évi XVIII. tc. bevezető mondata tömören megfogalmazza a tárgyat: „Az előző vizsgálat (vö. cenzúra. H. K.) eltöröltetvén örökre, s a sajtószabadság visszaállíttatván, ennek biztosítékául ideiglenesen rendeltetnek: 1. § Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti". A tc. harmadik szakasza intézkedik az „Időszaki lapokról" is, indításukhoz szükséges személyi és anyagi feltételeikről. A III. fejezet 30. § értelmében „újság, vagy időszaki lap, melynek tartalma akár részben, akár egészen politikai tárgyak körül forog és havonkint legalább kétszer jelenik meg, csak a következő feltételek teljesítése mellett adhatik ki" az illetékes hatósághoz - alispánhoz, főkapitányhoz, polgármesterhez — be kell nyújtani egy bejelentő nyilatkozatot a lap indításáról, amelyben a tulajdonos vagy felelős kiadó nevét, lakását, a nyomdát fel kell tüntetni. Ha a lap naponkint jelenik meg, biztosítékul 10 000 frt-ot, ha ritkábban, 5 000 irtot kell készpénzben vagy ingatlanba betáblázott kötelezvényben befizetni. A sajtóvétségek részletes felsorolása is ebben a szakaszban történik és az értük kiszabható büntetések meglehetősen súlyosak voltak. Ugyanezen paragrafus 4. pontja elrendeli, hogy az újság szétküldésekor 1 példányt a bejegyzett felelős személy aláírásával a helybeli hatóság elnökének kell megküldeni.

4 A IV. fejezet intézkedik a nyomdák feladatairól. Az alaprendelet után a fontosabb módosítások a következők: Az 1912-ben kiadott LXMl. tc. a háború esetére szóló kivételes intézkedések lehetőségét biztosítja. Az 1914. évi XIV. te. két változtatást vezet be: a helyreigazítási kényszert és a kártérítési kötelezettséget. Az 1916. IV. tc. 6. §-a alapján a „bolsevista, anarchista, kommunista" lapokat az elsőfokú rendőrhatóságnak kell beszolgáltatni. 1918. nov. 5-én a magyar minisztérium 4 802. M. E. sz. rendeletével a sajtószabadságot