Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Huber Kálmánné : Pécsi humoriszitrkus lapok (1872-1921)

PÉCSI HUMORISZTIKUS LAPOK (1872-1921) HUBER KÁLMÁNNÉ A látszólag önkényesen választott két évszám a magyar történelemben nem korszakhatár. 1872-ben jelent meg Pécsett az első élclap, és Baranyában nevezetes a második évszám is, mert akkor ért véget a hároméves szerb megszállás. Amikor nem léptük át az első világháborút a város számára befejező időhatárt, követtük a történelemtudományban elfogadott korszakolást. Mégis van bennük annyi véletlenszerű, amennyire az újságok véletlenül születnek és szűnnek meg. Pécsett 1872-ben jelent meg az első élclap és 1921-ben szűnt meg e korszakban az utolsó. Szempontjaink a feltárt lapoik kiválasztásánál a következők voltak. Feltártuk azokat a vicclapokat, melyek a nagyközönség számára készültek, sajtórendészeti előírásoknak megfelelően terjesztették őket, szerkesztőségi és kiadóhivataluk volt, elvileg rendszeresen és folyamatosan jelentek meg. Kimaradlak az egyesületek, társaságok alkalmi lapjai, az iskolai újságok, melyek célja egy zártabb közösségben jól ismert személyek és események humoros bemutatása. De bekerülték színházi és egyesületi lapok, ha a nagyközönség számára, rendszeresen jelentek meg. A sajtótörténetírás Magyarországon viszonylag új kutatási terület. Az időszaki kiadványok retrospektív nemzeti bibliográfiájának elkészülését hátráltatja a megyei bibliográfiák hiánya és viszont. ,,Ha megírjuk majd a magyar sajtótörténet historiográfiáját: igen ellentmondásos képet kapunk. A tudományág helyzete kedvezőbb, mint hittük . . . Másrészt a tények arról tanúskodnak, hogy a sajtó múltjának feltárása önmagában, és a rokon területek hazai állapotához képest is elmaradott" - olvashatjuk az 1972-ben kiadott sajtótörténeti bibliográfia előszavában.

1 Számtalan részlet kidolgozott, monografikus művek is születtek, de a részekből még nem készült el az egész. A kezdeti statisztikai-bibliográfiai számbavételt az újságírók-szerkesztők visszaemlékezései, egyes nyomdák és kiadók történetei követték, majd néhány rövid korszakot tárgyaló történeti munka. Sajtó-statisztikai adataink a felületen mozognak. Példányszámot, előfizetőket, terjesztési adatokat, a befogadás mértékét nem érintik. A társadalomtudományi kutatások általános elmaradása akadályozta e terület fejlődését, de önmagában ezzel nem igazolható a hiány. A sajtójogi viszonyok, az ipari-gazdasági háttér történeti áttekintése is nélkülözhetetlen a műfaj vizsgálatához. Jóllehet köztudott a nyomdákat és a könyvkereskedelmet korlátozó cenzúra-szabályok szövevénye a 18—19. században, a nemrég megjelent sajtq||rténeti monográfia első kötete - mely 1848-ig