Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Boros László: 17. századi osztrák szobrászvázlatok Baranyában

6. A vázlatkönyv tematikai rendszere A rajzgyűjtemény segítségével betekintést nyerhetünk a stamsi, s ezen keresztül egy 17. századi szobrászműhely tanulója számára kitűzött követelményrendszer tematikai anyagába, amelyben kezdetben elsősorban rajzi feladatok szerepelnek. Hogy ezt valóban megtehessük, a nagymennyiségű vázlatból kiszűrtük a tematikus jellegű gyakorlatként felfogható munkákat. Következésként fény derült egyfelől a kor megrendelői igényeire, divatos szobrászati témáira, másfelől azokra a mestereik által kitűzött feladatoknál, amelyek a szobrásztanulók képességeit az első önálló alkotások elkészítéséig fejlesztették. Vázlatkönyvünk lapjai nagyrészt tanulórajzok gyűjteményét mutatják be, amelyek az utókor, tehát napjalink számára a gyakorlat-te rémtette tapasztalaton alapuló követelményeket demonstrálják. Ezek szerint a tanulónak el kellett sajátítania 1. a sík- és térábrázolás legalapvetőbb módszereit, a fény-árnyék ellentétek grafikus megoldásának lehetőségeit, ennek alapján 2. a drapéria ábrázolásának a szobrász számára legcélravezetőbb módját. 3. Ismernie kellett az emberi test felszíni anatómiáját, az akt- és mozgástamulmányok segítségével az embernek térben való ábrázolását (56-58. kép). 4. a mozgásban lévő test és a drapéria harmóniáját (59—63. kép). 5. Követelmény volt a díszítő szobrászati feladatok architektúra- és ornamentika-elemeinek ismerete és rajzi gyakorlása (64-65. kép), valamint 6. a szolborcsoportok, domborművek kompozíciórendszereinek ismerete. (69., 7173., 77-80. képek) A vázlatkönyv anyagának gazdagságát tapasztaljuk a minden rendszert nélkülöző, válogatás nélkül összefűzött lapok bő témaköri választéka láttán, amely a stamsi műhely sokrétű tevékenységét, kapcsolatai által kiszélesedett formarepertoárját, illetve a megrendelői igény változatosságát bizonyítja. A rajzi feladatokon túl természetesen az anyag ismeretére és megmunkálásának módjára, szerszámhasználatra, tehát a faragási műveletek egyre fokozódó igényű gyakorlására is sor került, amelynek tárgyi emlékei tudomásunk szerint nem maradtak fenn. Ezzel szemben ismerünk H of fer tői idegen alkotásokat, amelyekről kimutatjuk, hogy vázlataikat ő is ismerte, sőt le is másolta. A sohaichemi Borbála-szobor munkarajza mellett ezek közé soroljuk a St. Wolfgang ban 1676-ban felállított, rendkívül gazdag faragású Schwanthaler-oltárom látható néhány kiegészítő figuravázlatát, (63., 64. kép) a Zell am Pettenfirst-i, (14. kép) valamint a kircbheimi mellékoltárok részletrajzait. (16. kép) Hoffer e másolt kompozícióinak Sohwantholer műveivel való azonosításából kitűnik, hogy a már megvalósult szobrok vázlatai Thamasch műhelyébe vándoroltak, ahol e mintarajzokat a mesterség elsajátításának folyamatában, illetőleg újabb alkotások készítéséhez használták fél. Hoffer ábrázolókészsége szobrászati tanulmányai során a mestere által gyűjtött, eredetileg Se h wan thai értől származó kompozíciók példamutató hatásán érlelődött. Ehhez járult Thamasch személyes iránymutatása a grafikai feladatok előkészítő jellegű megoldásában, amelyet különösképpen a drapéria-ábrázolás terén tapasztaltunk. Hoffer kifejezésmódja éppen ebben, a mozgás érzékeltetésére legalkalmasabb felület sajátos kivitelében szárnyalta túl mesterét, ugyanakkor az arányok, a szerkezeti felépítés, valamint az érzelmi tartalom kifejezésének példáját - ha közvetve is - a Schwanthaler-műhely szolgáltatta.