Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Boros László: 17. századi osztrák szobrászvázlatok Baranyában
letett 1735-ben, s a szülővárosáról nevezett egyházmegyében 1762-<ben voiltelsőmisés pap. 1772 körül a ferencesrend szolgálatába állt, s 1774-ben a salzburgi érsek ajánlatával egyenesen a pécsi ferences rendházhoz érkezett,'- s itt páter Juniper néven szerepelt. A salzburgi egyházmegyéből történt távozásának valódi okát igazolni nem tudta, ezért Klimo püspök és a rendi consistórium nem fogadta be. Viszszaküldésétől mégis elte kim tettek, s a tartományfőnök 1776-ban noviciusként a nagyatádi ferences rendház kötelékébe rendelte, ahol a Bruno nevet vette föl. A horvátországi Kőrösön tett fogadalmat, s 1787-ben visszatért Pécsre. 1 '' Klimo püspök felkérésére a Mindenszentek templomában német nyelvű prédikációikat tartott, majd 1789-ben a rácmecskei plébániára helyezték. 1 '' 1 Itt eleinte az adminisztrátori, Mitterpacher halála utón pedig a plébánosi teendőket látta el. Ő is itt halt meg 1789 decemberében. id Simon Kemeter közvetlenül a salzburgi egyházmegyéből, tehát arról a területről érkezett, ahol a vázlatkönyv rajzaival több szoborművet azonosítottunk. Feltűnő, hogy papi hivatását 27 éves korában kezdte, s 12 év elteltével Magyarországra, Pécsre érkezett. Feltételezésünk szerint Kemeter a faif a rágáshoz is értett, s talán valamely Salzburg-környéki szobrászműhelybein tanult, hogy azután olyan területen kamatoztassa tudását, ahol a konkurrencia-harc még nem kiélezett és a műalkotások terén még nincs oly telítettség, mint hazájában. Kemeter esetleges szobrászi tevékenységét, egyáltalán a vázlatkönyvvel való kapcsolatát a 122. számú rajz alapján feltételezzük. E kopírozott vázlat Szent Simont, minden valószínűség szerint Kemeter választott védőszentjét ábrázolja. A lap hátoldalán tintával írott megjegyzés áll: „gobt der Bruno". Tekintettel arra, hogy a felirat a rajzra nem vonatkozhat, mert az, amint megállapítottuk, a bajorországi Kaisersheimből (Kaisheim) származik, s az egész gyűjteményre sem értelmezhető, úgy véljük, hogy a kifejezés egy Szent Simon-szoborra vonatkozik, amelyet P. Bruno, azaz Simon Kemeter készített, de az sem kizárt, hogy arra valakinek megrendelést adott. Mindez történhetett akár a salzburgi, akár a pécsi vagy más ferences rendház műhelyében is, amely lehetőséget a rajzok között előforduló számos ferences-ábrázolás alapján vetjük fel. Hogy Simon Kemeter a vázlatkönyvet Pécsre, majd a rácmecskei plébániára hozta, egyelőre feltételezett alapokra helyezhetjük. Mindenesetre salzburgi illetősége, valamint, hogy rendi neve éppen a védőszentjét ábrázoló lapon szerepel, továbbá, hogy rácmecskén (Erdősmecske), a rajzok lelőhelyén végezte hivatását, s főként, hogy itt is halt meg, olyan összefüggések, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül. A vázlatkönyv sorsának, saját történetének bizonyára jelentős állomását jelzi a hátsó borítón látható pecsétviasz, amely semmilyen figurális elemet sem mutat. A felületén húzódó mély barázdák és a fedőlapon megfigyelt jellsgzetes kopások azonban arra utalnak, hogy egykor a könyvet zsineggel átkötötték és lepecsételték. E megállapítható tény mögött tulajdonosának bekövetkezett halálát sejtjük, esetleg azt, hogy egy alkalommal a vázlatgyűjtemény küldeményként távoli vidékre érkezett. E két lehetőség közül az első látszik valószínűbbnek, s az elhalálozott birtokos személyének kérdésében nagyobb súllyal Georg Hoffert, illetve Simon Kemetert helyezzük előtérbe. Hoffer és Kemeter korábbi ausztriai kapcsolatára eddig nem derült fény, de ennek közvetett, esetleg közvetlen voltát feltételezzük. A vázlatokat minden valószínűség szerint Hoffer köttette be, s a könyv Kemeterhez már mai formájában kerülhetett.
