Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Boros László: 17. századi osztrák szobrászvázlatok Baranyában

ékben készült szobrok formai, stílusbeli sajátságait a vázlatkönyvvel való kapcsolatukban igazolná. Nagyobb mennyiségben előállított művészi alkotások a szoborvázlatokat látszólag nem kötik Baronya megyéhez, ami azt a feltevés üinket igazolja, hogy azokat esetleg vidéki mestereknek legfeljebb mintaként megmutatták, egyébként nem használtaik fel. Ki kell zárnunk tehát azt a lehetőséget, hogy egy Magyarországon működő osztrák műhely vagy jelentősebb mester a vázlatkönyv alapján rendszeres szobrászati tevékenységet folytatott volna az egyházmegye területén. A vázlatrajzok általában egy adott műhelynek a saját maga által kidolgozott vagy más mesterektől átvett formakincsét őrizték. A vázlatgyűjtemény apáról-fiúra szállt, amennyiben a leszármazottak a műhely vezetését továbbra is vállalták. A pécsi vázlatkönyvben jelzett rajzaival képviselt Thomas Stíhwanthaler (1634—1705) Johainn nevű fia 1698-ban a pozsonyi dóm számára Szent Péter és Pál szobrait készítette el.

7 Huzamosabb pozsonyi tartózkodását jelzi, hogy 1704-ben itt kötött házasságot.

8 Ennek alapján feltételeztük, hogy a barokk művészet Magyarországra áromlásában oly fontos szerepet játszó művészeti központ és Pécs ismert kapcsolata révén az ifjabb Schwanthaler Baranya megyében is kaphatott megrendelést, következésképpen a vázlatkönyv Pécsre kerülésében elsőként jöhet számításba. Ezt a kézenfekvőnek látszó lehetőséget kizárja azonban, hogy a gyűjtemény 11. és 122. számú rajzai 1698-ban egymástól távol, Stamsban illetve Kaisersbeimben készültek, tehát Jo'hanm Schwanthaler pozsonyi működése idején a vázlatkönyv mint kötet még nem létezett. Ettől eltekintve vázlataitól nyilvánvalóan ő sem vált volna meg, ezt csak itteni váratlan halállá esetén tartottuk valószínűnek. A halotti anyakönyvekben azonban nem bukkantunk nyomára, ugyanúgy, mint ahogyan esetleges foglalkoztatottságára sem találtunk adatot. Végül a vázlatkönyv anyagát összegyűjtő, s ebben 76 rajzával szereplő Georg Hoffer — a hazájában a mai napig ismeretlen - osztrák szobrászban véltük azt a mestert, aki esetleges baranyai tevékenysége során fejezte be életét, s műhelyrajzai ezért maradtak a megyében. E feltételezésüinket sem a pécsi, sem pedig a pécsváradi és környékbeli anyakönyvek nem támasztották alá. A vázlatok rejtélyes múltjának további vizsgálata során olyan személyek után kutattunk, akik bizonyítható kapcsolatban állottak a vázlatkönyv lelőhelyével, Erdős mecskével. Közöttük feltűnt néhány, akik feltehetőleg megrendelést adtak vidéki mestereknek vagy a vázlatkönyvet birtokolhatták. Erdősmecskei mecénásra bukkantunk Mitterpacher Jakab személyében, aki a Baranya megyei Bellyén, 1741-ben született. Pécsett járt gimnáziumba, ezután a zágrábi ferences rend be lépett, majd Tridentben teológiát, Mantuábam kánonjogot tanult. Tanulmányai befejeztével hazatért, s 1776-ban Klimo György pécsi püspök a rácmecskei (erdősmecskei) plébánia vezetésével bízta meg. Mitterpacher itt felépítette a píébániabázat, a templomban saját költségén új oltárt emelt és harangokat is öntetett.

9 Ezen utolsó szolgálati helyén halt meg 1789-ben és itt is temették el.

10 Mitterpacher külföldi kapcsolatai és rácmecskei megrendelései azt sugallják, hogy az esetleg Tirolból itáliai földre jutott vázlatkönyvet ő hozta magával, s a talán szobrokkal is díszített mecskei oltárra az abból vett minta alapján adta megrendelését egy szobrásznak. Ezt azonban sem adatáklkal, sem tárgyi emlékekkel bizonyítani nem áll módunkban, mert az 1811-ben felépült új templomban másik oltárt állítottak, a régi sorsa pedig ismeretlen.

11 A vázlatkönyv Ausztriából történt elhozatalát nagyobb valószínűséggel tulajdonítjuk Mitterpacher Jakab utódának, Johann Simon Kemeternék. Salzburgban szü-