Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: A Nemzeti Egység Pártjának társadalmi bázisa Baranya megyében (1933-1936)
mazottak túlnyomó többsége lett a párt tagja. Beszervezésük módja viszont azt bizonyítja, hogy erre nem politikai meggyőződésük alapján került sor. összlétszámukhoz viszonyítva nagy számban csatlakoztak a NEP-hez a /cözépb/rto/cosok és kisiparosok. Az előbbiek közül többen a párt legharcosabb támogatóinak bizonyultak. A /c/siparosofc azzal az elvárással vállaltak közösséget Gömbös politikájával, hogy a miniszterelnök és pártja megoldja súlyos gazdasági gondjaikat, így hűségük a párthoz eleve feltételes volt. Az arisztokraták - ha tagjai maradtaik is a pártnak - Gömbös eszméitől, politikai céljaitól idegenkedve gyakran cselédeiket, munkásaikat is visszatartották a NEP-től. Sőt hasonlóan befolyásolták a birtokaik által uralt községek szegényparasztságának egy részét is. A birtokos parasztság soraiból került kii a párt tagságának többsége. Viszonyuk a NEP-hez azonban igen ellentmondásos volt. Ez mutatkozott meg az egyes falvak NEP-taglétszá mának szélsőséges eltéréseiben. Továbbá abban, hogy lényegében a Gömbös J kormá i nnyal szembeni azonos elvárások, követelések alapján egyes helységek földművesei vállalták a belépést, mások elutasították. A rendelkezésükre álló, viszonylag sokrétű dokumentum és adat alapján nem emelhető ki olyan paraszti réteg, amely túlnyomó többségében azonos módon reagált Gömbös törekvéseire. A belépők és távolmaradók között egyaránt voltak 1-5 holdas parcellák tulajdonosai, illetve 50-100 holdat birtokló nagygazdák. Időben is változott a kormánypárthoz fűződő viszonyuk, összességében a beszervezett parasztság sem jelenthetett biztos tám'aszt Gömbösek számára. Igen eltérő hatások következtében hasonló megosztottság jellemezte az érte/miségieket. Nagy részük elzárkózása a helyi vezetés hatékonyságát is rontotta. Indokolt, hogy árnyaltabban fogalmazzunk a szervezett munkásság esetében is. Hosszabb távon, kiélezett helyzetekben rendre a helyi baloldali munkásvezetőket követték. Saját gazdasági, szociális érdekeik védelmében legradikálisabb harci módszereiket is alkalmazták, szembefordulva a munkáltatókkal és a kormányzattal egyaránt. Ennek ellenére még a legszervezettebb bányászság jelentős része is - ha kényszer hatására és csak alkalmanként, átmenetileg is - tagja lett a Nemzeti Egység Pártjának. Az egyes rétegek állásfoglalását motiváló tényezők igen összetettek voltak. Kétségtelenül meghatározó - de nem kizárólagos - szerepe volt az adott rétegek gazdasági-szociális helyzetének és a kormány azt érintő politikájának. Ez a momentum a dolgozó rétegek - munkásság, parasztság, agrárproletariátus és kispolgárság - vonatkozásában akadályozta a pártszervezést, a párttagok számának növelését. Annak ellenére, hogy a kormány egyes intézkedései kedvező változást eredményeztek a parasztság illetve a kisiparosok, kiskereskedők helyzetében, aminek következtében időlegesen oldódott a kormányzattal és a kormánypárttal szembeni bizalmatlanságuk. A nemzetiségek esetében ezt a bizalmatlanságot erősítette fel a kormány nemzetiségi politikája. Eredménye a délszláv népelemek passzív elzárkózása lett. A németek azonban, részben már a ,,népi-német" ideológia hatására, a ,,németnépközösség" szellemében aktívan fordultak szembe a kormánypárttal. Különböző társadalmi rétegekre hatott a katolikus egyház, amelynek helyi vezetői konzervatív politikai plattformról fordultak szembe Gömbössel és a NEP szervezésével. A lelkészek és katolikus tanítók nagy részének aktív részvételét megakadályozták, s ezzel a falvak lakosságának nagy hányadát is befolyásolták. Tovább rontotta a szervezők esélyeit, hogy a választói pártok gyakorlatához szokott tömegek idegenkedve fogadták a rendszeres politikai munkát folytató párt
