Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szüts Emil: Politikai küzdelmek a megszállt Pécsett és Baranyában

ga egy tömegben elhagyhassa ezt a területet. Ezt az összejövetelt követte két nappal később az a nagygyűlés, amely ismét a februári követelésekről határozott. ,, . . . az SHS hadsereg által megszállva tartott területeket mindaddig ne ürítsék ki, amíg Magyarország kormányzata vissza nem tér legalább is az 1918 októberi forradalom teremtette kormányzati rendszerhez."

7i Követeléseiket memorandumban juttatták el a pécsi antant misszióhoz. A szerb királyság és a szocialista pártba szervezett munkásság érdekeinek részleges egybeesése reálisan felvetette annak lehetőségét, hogy hosszabb időre megakadályozzák Pécs és Baranya visszacsatolását Magyarországhoz. Ugyanakkor a megszállás meghosszabbítására irányuló törekvéssel szemben felsorakozott az egész pécsi polgárság, és a keresztényszocialisták által befolyásolt munkásrétegek. Ellenállásukhoz felhasználták a rendelkezésükre álló sajtót, a még birtokukban levő közigazgatási posztokat, azokat a kapcsolatokat, amelyelyeket az antant misszió tagjaival alakítottak ki, de eljutottak a szervezkedés bizonyos szintjéig is. Nem rendelkeztek azonban olyan tényleges befolyással, hogy képesek lettek volna a felgyorsuló események irányát megváltoztatni. Július végére egyértelmű megfogalmazást nyert a szocialistáknak az az elhatározása, hogy „követelni fogja az 1918 novemberében összeállított Nemzeti Tanács újjáalakítását azzal a céllal, hogy a néptanács távolítsa el a város jelenlegi vezetőségét és helyüket azokkail pótolja, a kik a szocialista imumikáistömegielk és 'a radikális polgárság bizalmát teljes mértékben bírják."

7

'

1 A fejlemények valamennyi jobboldali réteg érdekeit veszélyeztették. Szükségessé vált, hogy ellentéteiket félretéve a leendő hatalmi pozíciók érdekében egymás ellen folytatott harc helyett együtt lépjenek fel a pécsi szocialisták és a szerb királyi hatalom törekvései ellen, azzal a céllal, hogy a trianoni békeszerződés Pécsre és Baranyára vonatkozó rendelkezései mielőbb megvalósuljanak. Július végén a szerb határrendőrség, egy feljelentés nyomán letartóztatja Fischer Béla vármegyei főjegyzőt, dr. Fischer Ferenc ügyvédet, Hamerli József gyárost és dr. Visy László ny. főispánt. A szerb sajtóiroda az üggyel kapcsolatban a következő közleményt jelentette meg: ,, . . . az SHS határrendőrség megállapította, hogy egyes pécsi emberek terror és fenyegetés által aláírásokat csikartak ki testületektől és egyesektől, hogy maguknak a magyar kormánynál érdemeket szerezzenek . . . Komoly egyének jelentkeztek azzal, hogy őket terrorral kényszerítették az aláírásra. Megfenyegették őket, ha nem írják alá, úgy majd a fehér csapatok vonják felelősségre ..." A memorandum az SHS királyságot még a kommunistákkal való konspirálással is vádolja, pedig köztudomású és ezt az entente is tudja, hogy az SHS kormány milyen szigorral lép fel és lépett fel mindig a kommunistákkal szem ben.

7o A letartóztatottakat előbb kiengedték, majd újabb letartóztatás után Valjevóba internálták. Szabadonbocsátásukat feleségeik egy Komócsy által fogalmazott levélben kérelmezik a szerb főispánon keresztül.

70 Az események logikus folyományaként a szerb kormánybiztos támogatta a szocialisták kezdeményezését a Nemzeti Tanács és az új törvényhatósági bizottság létrehozásában. A keresztényszocialistáknak és a városi burzsoáziának az a kísérlete ami ennek megakadályozására irányult, bármennyire is demonstrálja azt az egységet, amit a tervezett lépéssel szemben kialakítottak, nem járhatott semmi eredménnyel. A mintegy 800 tagú küldöttséget Zichy Gyula megyéspüspök vezette Rajits kormánybiztoshoz, s az elsők között ott volt a város tisztikara is. Az átnyújtott memorandum a pécsi összpolgárság és a keresztényszocialista munkásság nevében megfogal-