Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

latot. Kossuth már 1895 őszén hozzáfogott választási hadjárata előkészítéséhez. Felmérte, hogy az egyes megyékben milyen társas és gazdakörök működnek, kik a politikai pártok elnökei, vezérei, kük a felekezetek lelkészei, a takarékpénztárak igazgatói. A főispánok erről a szervezői tevékenységről részletesen beszámoltak Bánffynak.

90 Tolna megye főispánja a Függetlenségi és 48-as Párt szervezkedését nem tartotta veszélyesnek, mert a megyében a függetlenségiek a többi ellenzéki párt esélyeit, elsősorban a Néppártét rontották. A Tolna megyei erős néppárti szervezkedés ilyen ellensúlyozása pedig csak a Szabadelvű Párt kilátásait javította az amúgy is ellenzéki beállítottságú megyében, ahol teljesen nyilvánvaló volt, hogy pl. a szekszárdi kerület a kormánypárt részére eleve bevehetetlen. Itt tehát az ellenzéki pártok egymás elleni kijátszása kedvezett a kormánypártnak. A főispán számításai be is igazolódtak, mert Kossuth Ferenc 1895. szeptember 22-i tolnai- látogatása nem érte el a várt hatást, sem a gr. Apponyi Géza és gr. Eszterházy Miklós részvételével Tamásiban megtartott néppárti gyűlés. Bár a szervezkedésnek különösebb következménye nem volt, a Szabadelvű Párt esélyei Apponyival szemben továbbra sem javultak ezen a vidéken. Somogy megye főispánja ezzel szemben Kossuth Ferenc fellépésétől a szigetvári járásban nem véletlenül félt. Már 1895 márciusában jelezte Bánffynak, hogy a népszerű Kossuth névvel a Függetlenségi Párt az egész járást meghódíthatja, sőt a szomszédosokat is. Határozottan kérte Bánffyt, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a Szabadelvű Párt képviselője, Fornszek Sándor, aki Kossuth Lajos személyes barátjának számított a választök között, s aki a kerületet a kormánypártnak továbbra is megtarthatta, ne mondjon le mandátumáról. Bár a főispán beszámolt arról is, hogy a Néppárt szervezkedése megkezdődött, s hogy a választási adatgyűjtések a plébánosok révén megindultak, a Néppárt erőteljesebb fellépésére csak a marcali kerületben számított. Az 1896. évi választási kampány előkészületeit elsősorban a bizalmas főispáni jelentések képezték. Ezek már 1895 közepén befutottak a miniszterelnökhöz, aki segítségükkel tájékozódott a pártpolitikában.

91 BARANYA MEGYE Kardos Kálmán, Baranya főispánja részletesen ecsetelte a politikai viszonyokat. A zömében magyarok és németek lakta megye ellenzéki hajlamúnak számított, ahol az általános ellenzéki magatartásnak és nem valamely ellenzéki párthoz tartozásnak volt jelentősége. Mindennek okát a főispán ,,a középosztály teljes hiányában, a többnyire külföldön élő és hazánk politikai viszonyaival nem sokat törődő óriási latifundiumok birtokosaiban és a kizárólag ellenzéki képviselőket küldött Somogy vármegye szomszédságában" látta. A megyében - főispáni megválasztásáig - Kardos volt az egyetlen kormánypárti képviselő. Rajta kívül 8 ellenzéki képviselő foglalt helyet a parlamentben. A Szabadelvű Pártnak csupán 1892ben sikerült 5 választókerületben győznie. Az akkori taktika közkedvelt személyiségek állítására irányult. A főispán ezért nyomatékosan felhívta Bánffy figyelmét arra, hogy az ellenzéki beállítottságú megye nem tűri el a választandó képviselők felülről való „ráoktroyálását", mert ellenreakcióként inkább ellenzéki képviselőket választ, (gy javaslatában az 1892. évi taktika megismétlését ajánlotta. Baranyában a jelölt személyéhez való kötődés, a belé vetett választói bizalom sokkal nagyobb