Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

dőlt, nyugodt közéletre van szüksége, hogy nyugodtan dolgozhassék. Erre a mai pártviszonyok többé nem alkalmasak" - adta magyarázatát a Pécsi Napló az országgyűlés feloszlatásának.

85 Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a választások közeledtével az ellenzéki egység széthullott. Az egységes ellenzék frázisa mögött számtalan irány keletkezett. Amíg a képviselőház együtt volt, addig az ellenzéket összekötötte a kormányellenesség, de a választásokra ez az egység megbomlott a sok jelölt különféle programja következtében. A kormánypárt erre számított.

80 A megindult választási mozgalom ezt követően a személyes és parciális érdekek jegyében folyt le, mellőzve a közérdekeket. A pártalakulások meghirdetett közjogi és felekezeti alapelvei csak szólamok maradtak. Választani nem ezen az alapon választottak.

8

' A kormánypárti Pécsi Napló a lezajlott választásokról így írt: „Enynyi verekedésre 1867 óta nem emlékezünk", s ebben a feltűnő az volt, hogy az atrocitásokat épp a fanatizált - elsősorban néppárti — ellenzéki választók követték el. Az azonban vitán felül állt, hogy a képviselővé választottak - akár kormánypártiak, akár ellenzékiek voltak - anyagi áldozatok nélkül nemigen szerezhettek képviselőséget. Az 1896. évi választási kampány Délkelet-Dunántúlon Az 1896. évi választásokat a hatalmat gyakorló Szabadelvű Párt feje, a mindenkori miniszterelnök körültekintően készítette elő. Bánffy Dezső még a választás témáját érintő régebbi aktákat is összegyűjttette, hogy tájékozódjék. 1894 őszén már Wekerle miniszterelnök is felismerte, hogy a kormánypárt az önálló iparosokra csak kevéssé támaszkodik, s hogy a választoknak ez a nem is szűk köre az ellenzéket támogatja, különösen a magyar vidékeken. Aggasztónak tűnt, hogy a kisiparosság a szélsőbal felé hajlik, ahonnan a radikális áramlatokig gyorsan eljuthat, főleg a Kossuth-kultusz zászlaja alatt. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy bár a régi céhszervezeteket feloszlatták, annak összetartó és kisközösségszervező hatása továbbra sem lebecsülendő. Mindez a kormánypártot arra intette, hogy a kisiparosok választói megnyerésével aktívan foglalkozzék. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter pl. néhány ezer bakancs megrendelésével és „egynehány semmit sem érő ministeri rendelettel" meg is nyerte őket az 1892. évi választásokra.

88 A Szabadelvű Párt taktikai okokból mellőzte az országos szervezkedést, nehogy az ellenzéket felingerelje, s ezáltal nehezítse helyzetét. Elégségesnek vélte, ha a kisiparosok által sűrűn lakott vidékeken a helyi iparos igényeket kielégítő kedvezményeket nyújt vagy ígér. így merült fel a választási cenzus leszállításának mérlegelése. Ez még az ellenzéki törekvéseknek is megfelelt volna. Az iparosok ui. csak 10 Ft 50 kr. mellett nyerhettek szavazati jogot, míg a „tudatlan paraszt" már 2 Ft lerovása után is. Kívánatosnak tűnt az iparosok közti szövetkezeti mozgalom országos szervezésének megindítása is a választások előtt és az ipartörvény egyes rendelkezéseinek módosítása, Barosshoz hasonlóan. Az Országos Iparegyesület igazgatóját, a közkedvelt Mudrony Somát a kormánypárt meg is dolgozta. A személyi kapcsolatok ápolása szóba jött Ráth Károlynál is, aki a Kereskedelmi Múzeum igazgatójaként a fővárosi és vidéki iparosokra ugyancsak nyomást gyakorolhatott,

89 A kormánypártra a legveszélyesebb az ellenzéki Néppárt volt, de Kossuth Ferenc és a Függetlenségi és 48-as Párt fellépése is hozhatott még váratlan fordu-