Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon
nek fenntartja a jogot, hogy saját meggyőződését érvényesítse". Ezen az alapon azonban nem lehetett világos és egyértelmű függetlenségi programot adni, és "Jluzórikus volt a két frakció egyesítésére irányuló szándék is. Wl A pártok, miközben saját belső egységük megteremtésén fáradoztak, kivétel nélkül féltek a miniszterelnök erélyes fellépésétől. Az 1895 őszi heves parlamenti viták során Apponyi meg is támadta Bánffyt a szilágysomlyói választók előtt tartott beszéde miatt, hogy ti. felesleges szópárbajba nem bocsátkozik az ellenzékkel, hanem cselekszik. „De hogy milyen irányban - fejezte ki Apponyi aggodalmát - az a választásoknál fog kiderülni, amelyet az ország és az alkotmány megérez majd, ha még a választásokat ő (ti. Bánffy) vezeti egyáltalán"/" Apponyi ezért vetette fel, hogy mielőbb alkossanak törvényt a kúriai bíráskodásról. Indítványát, noha a képviselőház elfogadta, nem követte intézkedés az országgyűlés feloszlatásáig. Horánszky Nándor, Apponyi küzdőtársa szemére is vetette Bánffynak, hogy a törvényt nem szándékozott megalkotni. A törvényjavaslatot a főrendiház 1896 szeptemberében le is szavazta. Nem csoda, hogy az ellenzék valamennyi tagja félt a közelgő választásoktól. 1 ' 8 Apponyi taktikázott. 1895 karácsonyán közzétett híres cikkében békét hirdetett, de a „Treuga dei" már a választások jegyében íródott. Valóságos békéről szó sem lehetett. A Nemzeti Párt vezére titokban már a megszerezhető mandátumokra gondolt, még ha a pártközi béke harcosaként is tüntette fel magát. Az ellenzék ugyanis nem tudta feledni kudarcát a vallásügyi törvények kapcsán, amelyek négyéves küzdelem után 1895. október 1-vel életbe léptek. A kudarc miatti ellenzéki revanche-hadjárat az 1896. évi költségvetési vita során tört ki, és közel 5 hónapig tartott. A kormány elleni hajszát a függetlenségiek klerikális csoportja vezette (Ugrón Gábor, Polónyi Géza, Szederkényi Nándor). Ebben a Kossuth-frakció csak mérsékelten vett részt (Kossuth Ferenc, Helfy Ignác, Eötvös Károly). Ezzel szemben éles támadásokat indítottak a Nemzeti Párt klerikális elemei (Bánó József, br. Andreánszky Gábor, Ivánka Oszkár stb.) és a pártonkívüliek (gr. Szapáry Gyula, Péchy Tamás, gr. Batthyány Tivadar). Ilyen körülmények között a kormánypárt szinte sikernek könyvelhette el az 1896. évi költségvetés törvénybe iktatását még a milleneumi ünnepségek előtt. Elmaradt azonban a kúriai bíráskodást, a közigazgatási bíróságokat és a gazdasági kiegyezést érintő törvények megalkotása. Bánffy, miközben Beksiccsel a pártviszonyokról tanulmányt készíttetett, nem mulasztotta el, hogy országos méretekben tájékozódjék. 1895 júliusában utasította a főispánokat, hogy a megyék és törvényhatósági jogú városok pártéletéről részletesen jelentsenek, jellemezve a kormánypárt és az ellenzéki pártok erejét, várható esélyeit, hogy a Szabadelvű Párt milyen reményekkel bocsátkozhat küzdelembe, hogy melyek a kormánypárti siker feltételei, s hogy a kormány politikája érdekében milyen személycseréket kell végrehajtani a választókerületekben. 09 A miniszterelnök - december közepén - körlevelet is intézett a főispánokhoz. Ebben felszólította őket, hogy 1896 januárjáig haladéktalanul értesítsék a törvényhatósági bizottsági tagok és a megyei tisztikar megújítása körüli tapasztalatokról, tekintve, hogy az e téren mutatkozó pártküzdelmek a képviselőválasztások várható eredményének megítéléséhez hasznos szempontokat nyújthatnak. 70 A kétrendbeli főispáni jelentések megyénként és választókerületenként készültek, és ilyen részletesen csak Bánffy miniszterelnökségének idejéből maradtak fenn, aki egy bürokrata pontosságával gyűjtötte egybe a főispánok helyzetelemzéseit választási taktikájának kidolgozásához. A választások megszervezése a mindenkori belügyminiszter feladata volt, de mivel Bánffy felzaklatott belpolitikai hangulatban került a kormány élére, — ért-