Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon
hetően és nyilvánvalóan — a kormányzási bázis alapjául szolgáló képviselőválasztás! ügyeket közvetlenül maga kívánta irányítani. Egyébként sem hitt a belügyi igazgatás megbízhatóságában. Nem véletlenül rótta meg Perczel belügyminisztert 1895 júliusa végén azért, mert a kormány a politikai információk birtokába csak megkésve jut. Hiányolta, hogy a budapesti nemzetiségi kongresszusról, annak céljairól a kormány csak utólag értesült a késedelmes főispáni jelentések miatt. Hasonlóképpen kifogásolta, hogy az agrárszocialista mozgalmak terjedéséről is alig volt tudomása, amelyekről csupán a kereskedelemügyi miniszter jelentett.' 1 A belügyminiszter ezt követően Békés, Csanád, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú, Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyék és Hódmezővásárhely főispánját havi politikai információs jelentések felterjesztésére utasította. Alig négy nappal később (1895. augusztus 8-án) pedig valamennyi főispán és polgármester kézhez vette azt az utasítást, aminek alapján minden országos jellegű mozgalomról, eseményről haladéktalanul és hitelt érdemlően be kellett számolniok. A belügyminiszter a miniszterelnöktől kapott megrovást továbbadta. Utasításában kitért arra, hogy a rendszertelenül készülő főispáni jelentések miatt a kormány fontos politikai eseményekről csak a sajtóból vagy magánúton értesül. A főispánokat ezért figyelmeztette, hogy jelentéseikkel ne várják be a kormány felszólítását, hanem önként és alkalmanként cselekedjenek. E jelentések jelezték a későbbiekben mind az agrárszocialista megmozdulásokat, mind pedig az ellenzéki pártok tevékenységét.' 2 Az előkészületek egyértelműen utalnak arra, hogy a kormány - hivatalba lépésének első pillanatától — számolt a parlament feloszlatásával, amelyben abszolút többsége az utolsó választások (1892) óta erősen megcsappant. A miniszterelnök a választási kampány sikere érdekében maga mellé vette Jeszenszky Sándor belügyminisztériumi tanácsost, és a párttaktika kidolgozásába senkinek nem hagyott beleszólást. A Szabadelvű Párt elnöke, br. Podmaniczky Frigyes meg is jegyezte, hogy bár eddig 7 választást ért meg, de a kormánypárt egyiket sem készítette elő ilyen alapossággal. Bánffy még a pártpénzeket is maga kezelte. A centralizált hadművelet során a párt végrehajtó bizottságában szokásos jelölés körüli torzsalkodások is elmaradtak. A kormányelnöknek ezt a módszerét Tisza Kálmán nem nézte jó szemmel, mert attól tartott, hogy Bánffy mellőzi a Tisza-klikk embereit. Aggodalma azonban feleslegesnek bizonyult, mert a választásokon a Tisza-csoport tagjai - egy-két kivételtől eltekintve - bejöttek. A választások körüli belső elképzelésekből mind több hír szivárgott ki, és ez a kormányt kellemetlenül érintette. A képviselőház 1896. szeptember 3-i ülésén a függetlenségi Szederkényi Nándor interpellált is azokról a sajtóhírekről, amelyek az országgyűlés feloszlatását sejttették. 7 ' Bámffy ékkor még tagadott, de - alig három hét elteltével - szeptember 30-án a főrendiházban mégis kénytelen-kelletlen beismerte az országgyűlés közeli feloszlatását. Horánszky Nándor a Nemzeti Párt nevében szintén megtámadta amiatt, hogy a feloszlatást nem a képviselőházban jelentette be. A sarokba szorított kormányfő csak azzal védekezhetett - ami igaz is volt -, hogy a főrendiházban erősen meginterpellálták, és a válaszadás elől nem térhetett ki. 74 A taktikázásnak vége szakadt. Bánffy ugyanezen a napon elkészítette az uralkodói előterjesztést, amelyben jelezte, hogy az országgyűlést október 5-én berekesztik, s hogy a választások gyors végrehajtásáról intézkednek. Mindezt az 1897. évi költségvetéssel és a gazdasági kiegyezéssel kapcsolatos tárgyalások zavartalan lebonyolításának szükségességével indokolta. Figyelembe véve a Lajtán túli politikai viszonyokat, hogy nincs többségi párt, hogy az ottani törvényhozás munkáját a pártok közti heves csaták tartósan megakadályozzák, a Szabadelvű Párt