Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

lyezkedtek el. A tehetősebb Baranyában - már csupán vagyoni okokból is - a megyei népességnek 8,4°/rj-a részesült szavazati jogban, de Somogyban is 7,1%-a és Tolnában 6,3%-a. A 20 éven felüli férfinépességben ezek az arányok 29-2523%-ot mutattak. A három megye lakossága az ország össznépességének 5,6%-át, míg a 20 éven felüli férfinépesség csak 1,6%-át alkotta, amelyben feltehetően az egykezes is közrejátszott. A választók számaránya ehhez képest kedvezően alakult, mert elérte a 7,5%-ot, ami közel 2° o-kal volt magasabb az országos átlagnál. A DK-dunántúli régión belül azonban kisebb eltérések észlelhetők. A választójoggal rendelkezők száma csak Somogyban tekinthető „arányosnak". Ezzel szemben a régió összlakosságából a Baranyára jutó népességszámnál nagyobb nagyságrendű volt a választók köre, míg Tolnában kisebb. Pécs város ugyancsak hátrányosabb helyzetűnek számított, mint általában a városi népesség. DK-Dunántúlon Baranya és Tolna nemzetiségekben erős megyéknek számítottak. A nemzetiségi arányokat 1893-ból a következő táblázat tünteti fel:

51 Nemzetiség Baranya Somogy Tolna megyék népességének nemzetiségi megoszlása % magyar 49,65 90,02 67,17 német 36,91 6,04 31,78 szlovák 0,10 0,08 0,30 román — — 0,11 horvát 6,85 3,32 0,02 szerb 5,62 — 0,42 rutén vend egyéb 0,10 0,19 0,77 0,35 0,20 Pécs tjv. Megyék és váro% sok együtt % 74,17 48,61 19,10 13,14 0,98 12,53 — 17,11 1,17 1,22 — 3.27 — 2,51 — 0,47 — 1,14 A magyar lakosság aránya Somogyban volt a legmagasabb, majd Tolnában, míg Baranyában alig haladta meg az országos átlagot. Baranyában a lakosságnak 37%-át a németség alkotta, míg Tolnában közel egyharmadát. S míg a horvát nemzetiségűek Somogyban a lakosság 3,3%-át tették ki, addig Baranyában ennek több mint kétszeresét, sőt az országos átlagnak több mint ötszörösét. Baranyában a szerb nemzetiség részesedése 5,6° o-ot ért el, ami csaknem kétszerese volt az országos átlagnak. A kormányzat azonban a délkelet-dunántúli nemzetiségeket választási szempontból mégsem tartotta veszélyeseknek. Ez nem csupán a magyarság többségéből táplálkozott, hanem abból, hogy a választójoggal rendelkező nemzetiségeknél sokkal súlyosabb elbírálás alá esett a régió ellenzéki pártállása. Az előválasztások, az 1896. évi választás előzményei A bomlásnak indult kormánypárt és az ellenzéki pártok között már az 1892. évi Szapáry-féle választások is heves küzdelmet hoztok. Szapáry a kormánypárti többség elérése érdekében a magyarországi várak és kertek fenntartására szolgáló alapból megvesztegetésekre 250 eFt-ot utalt ki, amit Bánffy térített meg.

52 A választások után a SZÉP 20 mandátumot vesztett, és csak 243 képviselőt küldött a képviselőházba. A világi antiliberálisok és katolikus egyháziak viszont erősítették