Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

na megye 23 választókörzete közül 13-ban az országos átlagnál rosszabb viszonyok uralkodtak. Baranyában az erősen függetlenségi pártállású dárdai és nemzeti párti mohácsi kerület népessége 1893-ban a megyei lakosságnak több mint egyharmadát (közel 100 ezer főt) alkotta. Egy képviselő megválasztására itt jutott a legtöbb 20 éven felüli férfinépesség (15 134 illetve 13 245 fő), míg pl. a kormánypárti pécsváradi kerületben 9454 főnyi férfinépesség aranylott egy megválasztott képviselőhöz az 1890. évi népszámlálás alapján. A Tolna megyei függetlenségi kerületekre - kivéve a kölesdire - jutó 20 éven felüli férfinépesség 42-49 ezer fő körül mozgott, de a szabadelvű pártiakban csak 36-38 ezer fő. Amíg a kormánypárti bonyhádi kerületben a 20 éven felüli férfiaknak 27,7%-a szavazhatott, addig a legnagyobb szekszárdi függetlenségi kerületben csak 20,5%-a. Somogyban ilyen kirívó ellentéteket kevésbé találunk. A legtöbb sérelem itt a pártonkívüli lengyeltóti választókörzetet érte, amelyben a 20 éven felüli férfinépességnek csak 20,5%-a választhatott, míg a többiekben ez az arány 24-30% között mozgott. S mert a választói névjegyzékeket hivatalosan állították össze (ezzel a későbbiekben részletesen foglalkozunk) és nem a választók önkéntes jelentkezése alapján, így a választói aktivitás mértéke nem határozható meg a választások idején. A választójogosultak alacsony arányaiban ezért semmi esetre sem kereshetők olyan okok, mint pl. a csökkent választói aktivitás egy-egy biztos jelölt esetében. Ennek nyomon követésére csak a kerületi, azon belül is a községenkénti szavazókat feltüntető szavazati kimutatások lennének alkalmasak, de ezek nem maradtak fenn. Az aránytalanságok és ellentmondások akkor is szembeszökőek, ha a 10 Ft állami adót megfizető, de nem választójogosult népességet a választók számával vetjük össze. Amíg Somogyban a 10 Ft adót lerovok, de nem választójogosultak Egy választóké rület Egy választókerületA képviselőnépessége re jutó népességválasztók 1869. 191ÖT növekedés % száma (fő) 1910-ben 37 378 43 203 15,6 24 590 23 863 47 844 100,5 3 292 35 688 43 784 22,7 27 882 35 944 45 600 26,9 27 084 36 790 44 433 20,8 18 260 36 141 44 606 23,4 73 126 32 879 43 928 33,6 1 162 241 aránya a választókhoz képest csak 17%-ot tett ki, addig Baranyában már 35%-ot, megközelítve a 37%-os regionális nagyságrendet, - sőt Tolnában 61%-ot! Még ennél is kedvezőtlenebb volt a pécsi polgárság helyzete, mert Pécsett ez az arány 105%-ot ért el, azaz mégegyszer annyi polgár nem szavazhatott, mint amennyinek tényleges választójoga volt. A 10 Ft állami adót megfizetők nagyságrendje mind a régiónak, mind a régiót alkotó megyéknek az országos átlaghoz (30%) való viszonylatában — Somogyot kivéve — hátrányos helyzetben volt. A vagyonosodé Baranyában, de leginkább Tolnában a választójog gyakorlása tekintetében rendkívül kedvezőtlen állapotok uralkodtak. A történeti Magyarország 15 milliós össznépességének 1893-ban 5,77%-a, 1896ban még kevesebb - 5,6%-a - nyert választói jogosultságot; a 20 éven felüli férfinépességnek pedig kb. egyötöde. E téren a DK-dunántúli régióban megkülönböztetés nem tapasztailhajtó. Az országos átilaig alatti csaík a Pécs városi, a Somogy megyei lengyeltóti és a Tolna megyei paksi (függetlenségi) kerületek he-