Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Tegzes Ferenc: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának megalakulása és működésének kezdetei a dualizmus időszakában

AZ IPAROKTATÁS TÖRTÉNETE BARANYÁBAN 1872-1900 KÖZÖTT ERDÖDI GYULA Baranya megyében a tanoncok iskolarendszerű oktatása a 18. század végén indult. A 19. században e tekintetben területünkön is nagy fejlődés figyelhető, amely szervezeti változásokban és új iskolák megnyitásában mutatkozott. A rajziskola, a vasárnapi ismétlő iskola és a pécsi ipartanoda országos és helyi igények ötvöződéséből nőtt ki. A szakmai utánpótlás biztosítása, a nagyobb elméleti és gyakorlati tudás elérése követelte meg a felsorolt intézmények létrehozását. A világnézeti nevelés is szervezett kereteket öltött.

1 A gyáripar előretörése, a céhek válsága természetesen érintette az iparoktatást is. Ezen próbált segíteni Eötvös József 1868. évi népoktatási törvényévei, a közismert XXXVIII. tc-vel, amelynek egyik tétele kimondta, hogy az iparosok 15 évesnél fiatalabb tanoncaikat járassák iskolába. Az 1872. VIII. tc. a céheket megszüntette, a kisiparon beiül a tanoncok oktatásával is foglalkozott. Először intézkedett tanonciskolák létrehozásáról, illetve a tanoncok tankötelezettségének külön tanonciskolában történő teljesítéséről. E törvény viszont nem intézkedett a tanonciskolák kötelező megszervezéséről, fenntartásáról, mint állami feladatról, hanem azt társadalmi úton kívánta megvalósítani. Döntőnek bizonyult a törvény első paragrafusa, amely kimondta, hogy ,,A magyar korona területén minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt, bármely iparágat, ide értve a kereskedést is, bárhol, önállólag és szabadon gyakorolhat".

2 Az ipartörvény értelmében minden önálló iparos tarthatott tanoncot, de csak olyanokat, akik a 12. életévüket betöltötték. A felvételt írásbeli szerződés bizonyította, amely a tanidőt, a tandíj összegét és tanonc ellátásának mikéntjéf is magába foglalta. Az iparos köteles volt a tanoncot jó erkölcsre, rendre és szorgalomra nevelni, ismétlő-, vasárnapi- és ipariskolába járatni, lehetővé tenni számára a vallásgyakorlatokon való részvételt, sőt betegsége esetén ápolni. Házi munkára nem foghatta. Azoknak a tanulóknak, akik 12. évüket még nem érték el a törvény napi 10 órai, akik ennél idősebbek voltak, napi 12 órai munkát írt elő, beleértve a tanulási időt is. Az utóbbi leteltével a tanonc bizonyítványt kapott.

3 A céhek megszűntek, helyükbe ipartársulatok léptek. Megalakulásuk nehézkesen ment, sok helyen létre sem jöttek. Mivel a múltban a céhek igen fontos szerepet játszottak a tanoncok beiskolázásának kérdésében, természetesen az ipartársulatok is igyekeztek ezt szorgalmazni. Alapszabály-tervezetükben különös súlyt fektettek a szakmai utánpótlás biztosítására. Igy volt ez Pécsett a bádogosok, kerékgyártók és kosárkötők társulatánál is.