Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Tegzes Ferenc: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának megalakulása és működésének kezdetei a dualizmus időszakában

A hatóságok nem engedték a szervezetet, hogy a tanoncokkal a helyi igényeknek megfelelően külön foglalkozzanak, mert a már említett ipartörvény ide vonatkozó része intézkedett róluk.'

1 Az állásfoglalás mögött pénzügyi okokat fedezhetünk fel, ugyanis az ipartársulatnak megtiltották a tanulóktól a díjak szedését is. Az ok nyilvánvaló. A beszedett díjak az iskolát illessék, azt ahol a jelölt elméletben készült jövendő hivatására. A társulattól megvonták a bizonyítvány adási és a felszabadítási jogot is,'

1 pedig ezt régebben a céhek gyakorolták. A bizonyítvány kiállításáért, a felszabadításért az iskola tanpénzt kapott. Nem hanyagolhatjuk el e tekintetben azt sem, hogy korábban a céhek sokszor önhatalmúlag felszabadították a tanoncokat. Ezt akarta megakadályozni az intézkedés. így az iskola csak azt szabadította fel, aki a tanulmányi követelményeknek eleget tett, függetlenül az ipartársulat és mestere véleményétől. Az ipartársulatnak viszont ilyen feltételek mellett is javasolták, hogy feladatának akkor tesz jól eleget, ha tanoncai iskoláztatását előmozdítja, sőt évi jövedelméből egy bizonyos összeget a jelöltek támogatására állapít meg." Az első tanonciskolái szervezet 1877-ben jött létre Pécsett, amely előkészítővel összekapcsolt két és három évfolyamos iskolákat különböztetett meg. Az Országos Iparegyesület igyekezett - ettől kezdve különösen erőteljesen - szorgalmazni a tanoncok iskolázását, iskoláztatását. Ennek eredményeként a tanulók száma jelentősen emelkedett, s ezt segítette az is, hogy a szervezkedő munkásosztály nagy jelentőséget tulajdonított saját utánpótlása felkészítésének, oktatásának. Lényeges, hogy létrejöttek a tanoncoktatás általános iskolarendszerű — bár korántsem teljes — keretei: a rájuk is kiterjedő tankötelezettség, a szervezetileg önálló tanonciskola, saját tantárgyi rendszer. Hogy ne csak egy példánál maradjunk, 1878-ban megalakult a „Sellyei Egyesült Ipartársulat", amelynek már jóváhagyott alapszabálya tartalmazta, hogy előmozdítja a társulati tagoknál működő tanoncok és segédek általános és szakmai képzését, valamint a tanoncok iskoláztatását. Támogatja azokat az intézkedéseket, intézményeket, amelyek a hazai ipar színvonalának és az iparosok szakmai műveltsége fejlődésének emelésére törekednek.' Persze ettől a tanulók szellemi képzése nem lett megfelelő. Heti 11 órában ismétlő oktatáson vettek részt. Hatékonyságot növelő intézkedés nem történt, mert az ipartársulat egyes tagjai az intenzívebb szellemi képzés költségeit nem tudták fedezni.

8 Az ipartársulatok önkéntes egyesülésként jöttek létre, s mint ilyenek, támogathatták és a maguk szűk lehetőségei között támogatták is tanulóik képzését. De épp az önkéntesség elvéből adódik, hogy a céhek igen szigorú szervezeti keretéből kilépők az ipartársulaton belül nem tudtak fegyelmet teremteni az oktatás területén sem. A népiskolai törvény hatása még nem lehetett kellő Magyarországon. Baranyában a gyáripar még gyerekcipőben járt. A szakmai utánpótlás biztosítására szervezettebb kereteket kellett volna teremteni. 1872-1874 között csak tervek voltak még oktatási intézmények felállítására, a régiek csak igen nehezen tudták magukat fenntartani. Gondot okozott a tanoncok tandíjmentességének a kérdése is. Az ifjú úgy kaphatta meg ezt a jogot, ha a lakóhelye szerinti illetékes plébánia szegénységi bizonyítványt állított ki számára. Ennek kiadásának feltétele szüleinek vagyontalansága volt. Tallián Károly ismétlő iskolai gondnok 1874-ben levélben hívta fel Pécs polgármesterének figyelmét az ez ügyben történt visszaélésekre. Kijelentette, hogy ő eddig minden ,,utógondolat" nélkül adta meg az iskolába járó tanoncoknak a tandíjmentességet, ha azok szegénységi bizonyítványt mutattak be. De most bizonyítást nyert az, hogy olyanok is kaptak szegénységi bizonyítványt a plébániákon,