Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt

ha nem is mindig a régebbi családok, de ugyanolyan vaíláfsú és nemzetiségű lakosság telepedett le. A Rákóczi-féle szabadságharc idején elnéptelenedett falvak közül utoljára Átára telepített délszlávokat a bólyi uradalom. Amíg 1704 után évtizedeken át puszta falu volt, a bisseiek és a szőkédiek kisebb-nagyobb darabokat elbirtokoltak a határából. 1735-ben csak egy legeltetési perben kerültek szóba Áta régi határai. 1742ben, amikor már a falu újratelepítését tervezte a Batthyány uradalom, csak peres úton tudta visszavenni a közben névtelenné vált dűlőket. Tanúskodni a régi átaiakat idézték meg. A szomszédos Németiben lakó, 62 éves Krizics Antal tanúvallomásában elmondta, hogy a török kiűzéséig Átán lakott. Egy másik németi lakos, a szintén római katolikus Sokesevics Lucas 1742-ben, tanúskodása során arra hivatkozott, hogy az apja régen átai lakos volt. Az 1704-ben elmenekült átaiak közül kettőt hallgatott ki tanúként a vármegye bírósága. A 62 éves Vucsánovics Trifunt a mai Újpetréről idézték meg, a 73 éves Nyesko Petrovicsot a szlavóniai Bárból. Petrovics azt állította, hogy a török kiűzésétől a kuruc háborúig lakott Átán. Vucsánovics a tanúvallomásában úgy mondta, hogy 1696 és 1704 között élt ott. Megjegyezzük, hogy 1701-ben egyiküket sem írták össze Átán, pedig ott lakhattak, mert 1742- ben az alperes bisseiek és szőkédiek nem tiltakoztak a kihallgatásuk ellen.

59 Az uradalom levéltárában Áta török kor utáni második betelepítésének még az évére sem találtunk pontos adatot. Annyit tudtunk csak, hogy nem sokkal az 1742. évi per után római katolikus délszlávok szállták meg. Azt sem tudjuk, hogy miért telepítettek délszlávokat. A németek már az 1720-as évek elején megjelentek az uradalomban, Nyomján. Az 1730-as évek második felétől pedig az uradalom ahová csak lehetett, németeket hívott, sokszor a rácok helyére is. Átára valószínűleg csak azért nem telepítettek németeket, mert az 1739 és 1742 között dúló országos pestis miatt a bevándorlásuk megtorpant.

60 A majorságok kialakítása. Németek telepítése, elsősorban a rácok helyére Az 1730-as évek végétől az uradalom már minden falu határából igyekezett kihasítani majorsági földeket. Azokat is a jobbágyokkal műveltették meg úgy, hogy több robotot követeltek tőlük. A rácok elégedetlenkedtek, sokan el is vándoroltak a szomszéd uradalmakba, vagy túl a Dunán, Bács vármegyébe, a kamarai falvakba,

61 ahol nem szorították úgy a jobbágyokat. A bólyi Batthyány uradalom nem akadályozta az elvándorlásukat. 1737-ben az uradalom központjába, Bolyba, több eltávolított rác család helyére 3 nős és 9 nőtlen németet telepítettek.

62 Később (1767) azt írták, hogy a rácokat „sokszorosan elkövetett rablásaik miatt. . . távolíttatta el" özvegy gróf Batthyányné sz. gróf Strattman Eleonóra, a földesúr jogán.

63 A Bolyban lakó rácok a robot és az uradalmi munkák alól mentesek voltak, mégpedig azért, mert állandó őrszolgálatot tartottak és szükség esetén megvédték az uradalom központját.

64 Amikor erre kevesen voltak, vagy talán mert a rablókkal is cimboráltak, az uradalom más falvakból is hívott be telkes jobbágyokat őrségbe.

6;) Később már ez az intézkedés sem bizonyult elegendőnek, ezért 1737-től németeket telepítettek a rácok helyére. Évek múlva a határperekbe tanúnak megidézett régi bólyi rácok a szomszéd uradalmakból jöttek. Volt köztük olyan is, aki 1743- ban Bolyból a bellyei uradalomhoz tartozó Lippóra költözött, majd 1749-ben visszajött a bólyi uradalomba, Villánykövesdre.

66 Nyomjárói korábban írtuk, hogy a török kort túlélt egyetlen magyar lakosa Belvárdon telepedett le.

67 A községet a rácok 1704. esztendei dúlása idején ismét