Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1945-1949
Németiben gondot okozott, hogy magyar anyanyelvű tanuló kérte a délszláv nyelvű oktatásának biztosítását. A tanfelügyelő elvi akadályát ennék nem látta, nemzetiségű vidékeken ez régi hagyomány, gyakorlatilag azonban megoldhatatlan, mert a délszláv tannyelvű iskolába a kérelmező nem iratkozott be. Felmerült a kényszerbeíratás kérdése is. Nehézséget jelentett a szülők iskolaválasztási jogának biztosítása. Megoldásnak látta a tanfelügyelő a községi elöljáróság közbenső intézkedését. A szülőket az elöljáróság idézné be nyilatkozattételre. Ha azt megtagadnák, akkor gyermekük oda lenne beíratható, ahová a délszláv anyanyelvű iskolakötelesek többsége jár. Kérte, hogy a mohácsi állami délszláv iskolát ne önálló iskolaként, hanem az állami iskola tagozataként működtessék. Javasolta, hogy az 1200/1946. VKM. számú rendelet 14. §-a szerinti oktatást az alább felsorolt iskolákban továbbra is hagyják meg, illetőleg kezdjék el azokban, ahol eddig még nem történt meg a bevezetése: 1. Alsószentmárton r.k.; 2. Áta rjk.; 3. Belvárdgyula r.k.; 4, Kásád r.k.; 5. Kátoly r.k.; 6. Kökény r.k.; 7. Magyarsarlós r.k.; 8. Mohács—Belváros rjk.; 9. Mohács-Külváros r.k.; 10. Nagykozár állami; 11. Németi r.k.; 12. Pécsudvard r.k.; 13. Pogány r.k.; 14. Püspökmárok r.k.; 15. Szalánta r.k.; 16. Személy r.k.; 17. Szőkéd r.k.; 18. Versend r.k. A felsorolt iskolák közül Belvárdgyulán az előző tanévben már folyt a 14. § szerinti oktatás, de az oktatást végző tanítónőt áthelyezték. A 18 főnyi „délszláv anyanyelvű" iskolakötelesre tekintettel, a beiratási eredménytől függetlenül a 14. § szerinti oktatás újjászervezését javasolta a tanfelügyelő. Kökényben ugyanezt 72 iskolakötelesre vonatkoztatja. Szalántán és Szőkéden az r.k. tanító a horvát nyelvet nem beszélte. A 14. § szerinti oktatást a kiküldött állami tanítók bevonásával biztosíthatónak látta. A további szervezést és eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze. A Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja Délszláv Tagozatának kívánságára a miniszter újabb állami, „délszláv tanítási nyelvű" iskolák szervezését rendelte el Mohács-Alsókandán, Mohács-Felsőkandán, Mohács-leluzsdán és Monyoródon. A beíratások csak 1947. márciusának közepén zajlottak le, mérsékelt eredménnyel. Erre az időre oldódott meg az elhelyezési lehetőség is. 34 Arra hivatkozással, hogy továbbra is maradtak olyan tankötelesek, akiket anyanyelvi oktatásban nem részesítenek, a miniszter elrendelte, hogy a felekezeti iskolákban biztosítsák számukra az 1200/1946. VKM. számú rendelet 14. §-a szerinti oktatás lehetőségét, függetlenül a községben levő állami „délszláv tannyelvű" iskola működésétől. Az újabb rendelkezés 35 téves információn alapulhatott, mert az általa megjelölt felekezeti iskoláikban már folyt az anyanyelvi oktatás, igaz, eltérő óraszámban. A tanfelügyelő jelentette, hogy korábban már felhívták az iskolák vezetőit a rendelethez csatolt óraterv betartására. A tényleges heti óraszámok azonban a szülők kívánságához igazodnak. Erre tekintettel a kialakult gyakorlat elfogadását javasolta mindaddig, amíg a szülők az óraszám növelését nem kívánják. A jelentés a miniszter feltevését nem igazolta az anyanyelvet oktató iskolák körén kívül a bevont tanulók körét illetően sem. Állítása szerint valamenynyi délszláv anyanyelvű iskolakötelest ezekben az iskolákban bevonták az anyanyelvi oktatásba. 30
