Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1945-1949

alkalmas, hogy a magyarok és a délszláv nemzet között kialakuló jó viszony elé akadályt gördítsen".

2

' Kifogásolták két r.k. felekezeti, a horvát nyelvet tantárgyként oktató tanító működését is. Ebrics István németi igazgató, kántortanító elleni vádakat a pécsi püspök alaptalannak tartotta, a miniszterhez címzett levelével - a tankerületi főigazgatóval történt egyetértésben - az ügyet lezárta. (Ebrics István a horvát anyanyelvi tanításban magánaik tekintélyt vívott ki. Horvát nyelvű tankönyvet írt, egyéb írásaiban is ápolta az anyanyelvi kultúrát.) Kerekes Sándor belvárdgyula! kántortanító elleni vádakat kivizsgálták. Megállapították, hogy a tanító - jóhiszeműen - aláírásokat gyűjtött annak érdekében, hogy a községben csak a magyar nyelvű tanítást rendszeresítsék, az állami délszláv nyelvű iskola szervezését mellőzzék. A tanító eljárásának szabálytalanságát elismerték. Jóhiszeműségét abból vezették le, hogy az általa elkészített nyilatkozatokat a helyi nemzeti bizottság elnökének jelenlétében a szülők befolyástól mentesen írták alá. A tanítónak nem volt megbízása a nyilatkozatok elkészítésére. Tudnia kellett volna, hogy eljárása — a hivatalos ügyekben járatlan, egyszerű emberéken történő segíteni akarás - félremagyarázható. Avval is vádolták a tanítót, hogy egy tanuló oktatását, annak a délszláv tannyelvű iskoláiba történt behatása miatt, az ott megkezdődő tanításig nyitva álló időben nem vállalta. A vizsgálat a panasz e részét nem bizonyította. A püspök felhívta a miniszter figyelmét a tanítóságban mind jobban erősödő ellenérzésre azokkal a vádakkal szemben, melyek által zaklatásnak vannak kitéve. „Magam pedig, amily készséggel mozdítottam elő mindig és mozdítom elő ma is népünk és a hazai délszláv nemzetiség jó viszonyát és kívánom szolgálni hazánk magasabb külpolitikai érdekéit is, nem szeretnék kételyt táplálni az iránt, hogy az igazság mértéke egy, és a lojalitásnak, a magyar néplélek e nemes vonásának helyes gyakorlása nemzetiségeink részéről nem követeli hivatásuk magaslatán álló nevelőink méltatlan meghurcolását."

28 IV. 1946/47. TANÉV 7. A vollás- és közoktatásügyi miniszter szervezési gyakorlata A Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontja délszláv tagozatának kérésére a miniszter - most már saját hatáskörébe vonva az ügyet — új délszláv tanítási nyelvű álla'mi elemi népiskolák, illetve tagozatok létesítését rendelte el. Iskolák: Alszószentmárton (II.), Áta, Belvárdgyula, Felsőszentiván, Kásád, Kátoly, Kökény, Magyarsarlós, Személy, Szőkéd, Versend. Tagozatok: Magyarbóly, Nagykozár.

29 A miniszter a tanfelügyelőket közvetlenül — a tankerületi főigazgató megkerülésével - utasította, hogy a behatásokat az érintett iskolákhoz beosztott kisegítő tanítók bevonásával végezzék el. Utóbbiak a szervező munkára egyhavi lehetőséget kaptak. Az ügyet nagy nemzeti és politikai fontosságúnak tekintette, ezért a szervezés gyakorlati munkájából is részt vállalt. Falragaszokon hívta fel a délszláv lakosság figyelmét arra, hogy iskolaválasztási jogával teljesen szabadon élhet. Figyelmeztette a közszolgálatban állókat arra, hogy minden befolyásolási kísérletet a legszigorúbban megtorol. Megkereste az egyházi és közigazgatási hatóságokat, hogy a behatásokat erkölcsi és anyagi vonatkozásban is segítsék elő. Felkérte a fő-