Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1945-1949

í igazgatót, hogy a helyszínen is tájékozódjék és a még szükséges intézkedéseket tegye meg. Rendelkezése értelmében az iskolákat (tagozatokat) akkor is kötelesek felállítani, ha azokba tanuló nem jelentkezett. A főigazgató feladatává tette azoknak az iskoláknak a meglátogatását, ahol az 1945/46. tanév végén az oktatási nyelv teljesen délszláv volt, illetve a „délszláv nyelvet" tantárgyként oktatták. Az utóbbi csoportba a következő iskolák tartoztak: 1. Alsószentmárton r.k.; 2. Áta r.k.; 3. Belvárdgyula r.k.; 4. Birján r.k.; 5. Kásád r.k.; 6. Kátoly r.k.; 7. Kökény r.k.; 8. Lothárd r.k.; 9. Magyarsarlós r.k.; 10. Monyoród r.k.; 11. Mohács-Felsőkarida r.k.; 12. Németi r.k.; 13. Olasz községi; 14. Pécsudvard r.k.; 15. Pogány r.k.; 16. Püspökmárok r.k.; 17. Versend r.k.; 18. Felsőszentiván r.k. A főigazgató további utasításokat adott az iskolaigazgatóknak. Felhívta figyelmüket arra, hogy saját hatáskörükben őrködjenek afelett, hogy a kormányzat e nemes és példásan demokratikus iskolapolitikai intézkedésének megvalósulását a magyar nemzet érdekeivel ellenkező befolyásolási kísérlet meg ne nehezítse.

30 A vizsgálati körút tapasztalatairól gondosan készített jelentésben számolt be a miniszternek.

31 Általános megállapítása, hogy az új iskolák (tagozatok) szervezése megnyugtató módon folyik, a kormányzat kultúrpolitikai szervező tevékenységét elgáncsoló törekvések nem fordultak elő. Az iskolákhoz szerződtetett kisegítő tanítók kevés kivételtől eltekintve állomáshelyükön megjelentek és a szervező munkát megkezdték. Elhelyezésük és ellátásuk megoldódott. Bonyolultabban alakult a benépesítés. Az egyes községek, kistájak és megyék között lényeges eltérés alakult ki. A szerb és horvát anyanyelvű lakosság nem egységes a „délszláv anyanyélveknek" megfelelő tannyelvű iskolák létrehozásának a megítélésében. Egyes községekben (különösen Bács-Bodrog megyében) a beiratás spontán módon, teljesen akadálymentesen történlik. Baranyában azonban a lakosság több helyen tartózkodó : a) A szülők egy része úgy véli, hogy Magyarországon az államnyelv ismeretére szüksége van. Az anyanyelvet a gyermekek tanulják meg a szülői házban, az államnyelvet pedig az iskolában, b) Több községben a gyermekeket már beiskolázták a magyar tanítási nyelvű általános iskolába. A szülők egy része nem látja biztosítottnak gyermeke tanulmányi színvonalát, ha a részben vagy teljesen osztott általános iskolai alsó tagozatból gyermekét teljesen osztatlan népiskolába lépteti át. Egy-két helyen a tanulmányi színvonalat féltve a kisegítő tanítók képzettsége aggályként merült fel. c) Megfogalmazódott - különösen a német nemzetiségű lakosságot sújtó kitelepítésekkel érintett helyeken -, hogy a nemzetiségi anyanyelvű oktatás realizálódásával nem kívánnak a magyarságtól történő elkülönülésnek még a látszatába sem esni. d) Az előbbi igényből fakad az a kérdés, hogy az állami, ,.délszláv tanítási nyelvű" iskolákat a felekezeti iskolákban helyezzék el. Felmerült a régi „egységes rendszer" szerinti - felerészben magyar, felerészben „délszláv nyelvű" - tanítás igénye is. Gondot okozott az új iskolák (tagozatok) elhelyezése, mert a legtöbb községben állami iskola nem működött. Az egyedüli lehetőséget a felekezeti iskolák nyújtották. Az iskolafenntartók jóindulatot tanúsítottak, de a főigazgató szükségesnek látta az egyházi főhatóságok megkeresését. A fenntartás ennél is nagyobb nehézséget okozott. A politikai községek nehéz pénzügyi helyzetükre hivatkozva a dologi jellegű kiadásokat nem vállalták.