Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1945-1949

mel kísérte. Észrevételeikről tájékoztatták a val Iá s- és közoktatásügyi minisztert, aki kivizsgálásokat kezdeményezett. így került sor a Mohácson történtek felderítésére. A pécsi püspöktől annak tisztázását kérte, hogy P. Körösztes Vilmos hitoktató kijelentése — ,, . . . a bunyevácok könnyen úgy járhatnak, mint a németek" - milyen körülmények között történt. A mohácsi polgármestertől dr. Lászlovics Márton ügyvéd (korábban dr. László Márton néven működő ügyvéd Mohácson), a Magyarországi Szlávok Antifasiszta Frontjának 1946. márdius 15-én tartott gyűlésén tett kijelentésének kivizsgálását kérte. Lászlovics szerint az összeírással kapcsolatban rémületben tartják a délszláv latkosságot, azért azt előre törvénytelennek tartja. A front 36 sokac összeírási ellenőre lemondott. Egyedül a szerb pap tartotta meg ellenőri tisztét. A beadvány szerint az összeírást a kitűzött határidő előtt végezték, ellenőri biztosok részvétele nélkül, ezért az törvénytelen. A megfélemlítések miatt nem fog hű képet mutatni.

2,) Az 1946/47-es tanévre történt beiratkozások kedvezőtlen arányát a front délszláv tagozata avval indokolta, hogy a felső tagozatos tanulókat a később tárgyalandó állami „délszláv tanítási nyelvű" népiskolákba történő beiratkozástól anyanyelvi ismereteik nem megfelölő volta tartja vissza. A magyar nyelvű népiskolákban a kellő szintű anyanyelvi képzést nem kapták meg. Mások azért tartózkodnak, mert magyar nyelvű tankönyveiket már beszerezték. A nemzetiségi nyelvű tankönyvök beszerzése újabb megterhelést jelentene. A miniszter kezdeményezésére ezért utasították az újonnan szervezett iskolák tanítóit, hogy a felsőbb osztályokban előírt óraszámon felül tanítsák az anyanyelvet és a helyesírást. A tankönyvöket ugyanakkor ajándék formájában biztosították.

20 A front délszláv tagozata iskolaszervezési kérdéseken felül foglalkozott a beíratások során a délszláv lakosságot ért egyéni sérelmekkel. Ezekről is tájékoztatták a minisztert, aki az ügyeket kivizsgáltatta. A monyoródi Ruzsics Pá/né a „Mi Asszonyunkról nevezett Női Rend Pécsi Római Katolikus Szent Erzsébet" leánygimnáziumban tapasztaltakról panaszkodott. Állítása szerint leánya 1945. július 27-én megkísérelt beíratását csak úgy tették volna lehetővé, ha magyar anyanyelvűnek vallotta volna magát. Ugyanezt tapasztalta 1946. június 2ó-án a németbólyi állami polgári iskolában is. A leánygimnázium igazgatója a korábbi - példákkal is erősített — gyakorlattal bizonyította a panasz alaptalanságát. A megelőző tíz évben mindig akadt ugyanis egy-két horvát, szerb, bunyevác, román anyanyelvű tanulójuk. Az igazgatónő az ügyre nem emlékezett. Az esetleges elutasítást annak tulajdonította, hogy az 1945. július 16-17-én történt beiratáskor — a gimnázium I. osztálya helyett az általános iskola V. osztályába vettek fel mindenkit, aki kellő időben jelentkezett - a két párhuzamos osztályban a létszám betelt. Az engedélyezett többletlétszámot is betöltötték. Akik a beiratási idő után jelentkeztek, azokat már nem tudták felvenni. Az elutasítás nem a nemzetiségi hovatartozás miatt történhetett. Bizonyításul hozza fel, hogy a front volt pécsi titkárának, Lasztity Szvetozár dr.-nak a leánya a gimnáziumnak ekkor tandíjkedvezményben részesülő tanulója. A németbólyi polgári iskola időközben áthelyezett igazgatója is hasonlóképpen nyilatkozott. A panaszosra emlékezve előadta, hogy csak előjegyeztette beíratásra gyermekét, mert okmányai nem voltak nála. A gyermeknek egy helybeli családnál történő elhelyezésére is tett javaslatot, akikkel a panaszos meg is egyezett. A szülő a nagykozári általános iskolánál levő lehetőséget is említette, ahol a gyermek nagyszülei laktak. Az olcsóbb elhelyezési lehetőségre tekintettel a nagykozári beiratást is kilátásba helyezte Ruzsitsné, akivel vallási, anyanyelvi, nemzetiségi kérdésekről nem tárgyalt. Az ügyet a miniszterhez írt jelentésében a főigazgató avval zárta le, hogy a panasz minden alapot nélkülöz, „ . . . csak arra