Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

magyar olvasást. A hazafias nevelés elemi feladatait sem oldják meg. A r.k. és a VDU iskola között éleződő „nemzetiségi háborúskodás indult". A Volksbund-tanítók a kisebbségi jogok elsikkasztásával vádolták a felekezeti iskolaszéket és a tanítókat. A magyar tanítók hazaárulást, a magyar nyelv elemi fokú tanításának tudatos elsikkasztását, a „svábjaink kiszolgálását a pángermán érdekeknek célzó nevelést" vettették a Volksbund-iskola tanítóinak szemére. A VKM. 1943 végén Balázst arra figyelmeztette, hogy a felekezeti iskola és a Volksbund-iskola tantestülete között közvetítsen, mert a VDU országos vezetősége állandó panasszal él a kercseligeti német iskolát ért támadások miatt. Balázs írásban figyelmeztette mindkét tantestületet, hangsúlyozva, hogy a nemzetiségi béke felbomlásáért mindkét iskola nevelői felelősek elfogultságuk miatt. A somogyi tanfelügyelő kiküldötte ezt nehezményezte, mivel méltán, a Volksbundnak tett engedményt látott benne.'

252 A mindennapi tankötelesek nemzetiségi megoszlása Nemzetiség 1939 1941 1943 r.k. e. isk. Német 68 114 9 Magyar 89 48 82 VDU társ. isk. Német — — 127 összesen: 157 162 218 Magyarul beszél a két iskolában: 100% 100% 90,5% 124. MIKLÓSI A község lakosságának 84,6%-a, a mindennapi tankötelesek 89,3%-a német anyanyelvű volt az 1941. évi népszámlálás, illetve az iskola anyakönyve szerint. R.k., részben osztott, két tanteremmel és két tanerővel működött az iskola a vizsgált időszakban. Az egységes rendszerre való áttérést a VKM elrendelte, de az 1939. évi tanfelügyelői vizsgálat idején sem történt még lényegi változás. A szülők kérvényben fordultak a somogyi tanfelügyelöséghez a magyar tannyelvű oktatás fenntartásáért. Csak a III. o.-tól felfelé tanították a német olvasást és írást heti három órában. Indokul egyébként azt hozták fel, hogy a két tanerő alig tud németül, a tankötelesek pedig jól tudnak magyarul és a „kisebbségi nyelvtanítási eredmény kezdetleges . . ." Balázs Ferenc ugyanezeket állapítja meg, azonban utalt arra, hogy a tanulók beszédkészsége kiváló. Otthoni és egymás közötti érintkezésben szinte kizárólag anyanyelvükön beszélnek, így a kisebbségi nyelv gondozásának az egységes rendszerben kedvező feltételei vannak. Ezért a VKM. 760/1936. sz. r. 3. paragrafusának alkalmazását látta volna célszerűnek. (Ti. a 11.000/1935. ME. sz. r. végrehajtására adta ki ezt a VKM.)

2

'

3 Az 1940. tavaszán végzett iskolafelügyelet alkalmával Balázs az összegyűlt szülőket hallgatta meg, akik a magyar tanítás változatlan fenntartásához ragaszkodtak és erről írásban is nyilatkoztak. 1941. évi jelentésében a helyzet változatlan voltát jelentette, és rendkívül jellemző módon a következőket írta: „... a szülők és a gyermekek egyaránt jól, állandóan német nyelven érintkeznek, meglepően szép akcentussal. Nagy részük ugyanakkor magyarul is kitűnően beszél. Különleges nyelvérzékkel megáldott közösségnek tűnik. A tanítóknak kevés szerepük van ebben, mert németül gyengén tudnak, de papjaik sokat foglalkoztak a néppel. Évtizedek óta kiváló népművelő munka folyt anyanyelven, a nép intelligenciáján erősen meglátszik. A Volksbundnak nyoma sincs, a lakosság talán belenyugodott a tanítási rendszer húszéves folyományába, csak az írás és olvasás pontos tanításához ragaszkodik. Mindezek ellenére az anyanyelvápolást fokozni szükséges, amely megelőzné a netán jelentkező pángermán izgatást". Balázs külön jelentésében ezért a minisztériumnak az egységes rendszer bevezetésének keresztülvitelét javasolta a német szülők ellennyilatkozata esetén is. Az 1941/42. tanévben minden osztályban heti öt órában írás-olvasás, értelemgyakorlat tanítására került sor anyanyelven.