Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944
nulva maximális nyelvi alapot kapott, s ha majd müveit emberként például közigazgatásunkban szolgálja a magyar nemzetet, nem lesz híján a szociális érzéknek, különösen a mai tisztviselői kar nagy hibáját tudják majd elkerülni, ti. a nemzetiségi nyelv hiányát . . ." A mindennapi tankötelesek nemzetiségi megoszlása Nemzetiség 1939 1940 1941 1943 Magyar 22 11 10 8 Német 63 54 55 61 összesen : 85 65 65 69 Magyarul beszél: 100% 100% 100% 100% Balázs megjegyezte, hogy a magyar anyanyelvűek 80%-a szépen, csaknem hibátlanul beszél németül. 118. BONYA 1941-ben a lakosság 62,6%-a német anyanyelvű. A 294 református és 373 evangélikus lakos „egyesült protestáns" osztatlan, egy tantermes, egy tanerős iskolával rendelkezett.-''' 0 A területi kisebbségi iskolareferens kimutatása szerint az 1938/39. tanévben az egységes rendszerre kellett volna áttérni, azonban egy 1940. május 30-i iskolalátogatási jelentés szerint erre még nem került sor. A magyar tannyelvű iskolák tanterve szerint tanítottak. Német írást-olvasást a II. osztálytól kezdve, órarenden belül, osztályonként heti fél-fél órában, alig számottevő eredménnyel tanított a kitűnően képzett tanító. A tanítási rendszert az iskolaszék és a somogyi tanfelügyelőség a VKM-hez is felterjesztette, ahol bizonyára adminisztratív tévedésből 1939-ben ezt jóváhagyták. Balázs Ferencet viszont utasították fél évvel később, hogy az egységes reridszer eredményéről beszámolót készítsen. 1940. évi látogatásakor megállapította, hogy a beíratások folyamán magyar anyanyelvűnek írtak be olyan gyermekeket, akik egyáltalán nem tudtak magyarul. Ezért szinte példa nélkül álló esetként jelentette, hogy az iskola valamennyi tanulójának személyesen megvizsgálta anyanyelvi ismereteit, amelynek eredménye: 65 tanulóból 60 német anyanyelvű. A „családok apraja és nagyja egyaránt németül érintkezik és fő nyelvnek a németet használja, de a középgeneráció igen jól ért és beszél magyarul. Tehát a kisebbségi igények az iskolában a jelenleginél jóval behatóbb szolgálatot követelnek . . ."• i '' 1 1941. május 17-i látogatásakor lényegében semmi változást nem tapasztalt, annak ellenére, hogy a német írást és olvasást már napi fél órában minden osztálycsoportban tanítják, valamint a vallás anyanyelven, az iskolán kívüli bibliaóra szintén németül folyik, „ . . . ennek ellenére a kisebbségi tanítás kezdetleges ..." A lakosság azonban a helyzettel meg. volt elégedve, de Balázs Ferenc javasolta, hogy a ,, . . . kisebbségi oktatást az órarenden belül, a törvény előírásainak megfelelően" kell rendezni. Erre annál is inkább szükség van, mert a tanulók 92,3%-a német anyanyelvű és a fennálló helyzet ,, . . . a Volksbund beavatkozását provokálja, amelynek ugyan még eddig semmi jele nem mutatkozik . . ." 1942-ben egységes rendszerben folyt a tanítás, mert a szülők nem kívánták a német tannyelvű oktatást a 700/1941. ME. sz. r. alapján. 119. BÖSZÉNFA A lakosság 1941-ben 55,1%-ban német. A tankötelesek az iskolai anyakönyv szerint: az 1939/40. tanévben 53,4%, 1943-ban 50% német anyanyelvű. A kisebbségi iskolarendszer bevezetésére ennek ellenére a gyakorlatban nem került sor, noha a minisztérium az egységes rendszer kisebbségi tantervének, majd a teljes német nyelven tanító tagozatnak a megvalósítására törekedett ismételten kiadott rendelkezéseivel. Az 1938-1944 közötti időszakban az iskola oktatási rendszere ügyében a Volksbund és a helyi iskolaszék, a tantestület, a Volksbund-ellenes német szülők között állandó vitára, szenvedélyes összetűzésekre került sor. 1939 szeptemberétől a VKM. egy magyar
