Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

117. BOLDOGASSZONYFA R.k., két tantermes, két tanerős iskola működött. 1938 előtt „C" típusút, 7935-íő/ egységes rendszert, 1941-től pedig teljesen anyanyelvi oktatást kellett az iskolaszéknek érvényesíteni. A gyakorlatban azonban a törvényes rendelkezéseket nem hajtották végre, az anyanyelvi oktatás a következőképpen alakult: egy tanerő magyarul, egy tanerő pedig az egységes rendszer kisebbségi tanterve szerint tanított osztatlan tanulócsoportokat. 1938-1943 között a VKM. rendelkezései ellen a szülők többször tiltakoztak. Pedagógiai szempontból teljesen indokolt volt fellépésük. 1938-1940-ben az egységes rendszerben, kisebbségi tanterv alapján részben osztott megoldással (l-lll. o., illetve IV—VI. o.) a színvonal Balázs jelentései, óralátogatásai alapján kiemelkedő színvonalú oktatásról és eredményekről tanúskodnak. 1941-ben

2:il1 a 700/1941. ME. sz. r. alapján bevezetésre kerülő tisztán német nyelven folyó oktatás a két tanterem és két tanerő alkalmazása miatt azzal járt együtt, hogy a német tagozat I—VII. osztályok osztatlan formában működtek. A szülők a tankerületi főigazgatóságnál, külön a minisztériumnál, sőt a somogyi tanfelügyelőségnél is felléptek ez ellen. A VKM. eléggé szűk látókörűen, Balázs tájékoztató jelentését figyelmen kívül hagyva, ,, . . . magasabb állami érdekekre tekintettel", a tiszta anyanyelvi oktatást erőltette. Az iskolaszék három tanéven át egyszerűen megtagadta a miniszteri rendelkezések végrehajtását és az egységes rendszerben tanított tovább, méghozzá az 1941. április 2-i óralátogatások szerint: „átlagon felüli eredménnyel . . ."

2:í

' Az 1942. október 28-i jelentés szerint: mind a német, mind a magyar anyanyelvű tanulók ,, . . . a vármegyei német tannyelvű tagozatok és magyar tannyelvű csoportok között a legkiválóbbak . . ." Az 1943. október 25-i tanfelügyelői vizsgálat szerint: „ . . . az iskola a rendelet szerint német tannyelvű. A valóságban egységes rendszerben folyik a munkd".

288 A szülők (mind németek) újra beadvánnyal fordultak valamennyi tanügyi főhatósághoz, hogy az egységes rendszert kívánják a 3. paragrafus alkalmazásával. Balázs utolsó, 1943. novemberi látogatásakor külön jelentésben számolt be, amelyben a következőket állapíthatta meg: „ . . . ez idő szerint az iskola egységes oktatási rendszerben működik olyformmán, hogy egyik tanerő tanítja az alsó tagozatot, a másik a felső tagozatot. Mivel azonban ez a helyzet nem felel meg a fennálló rendelkezéseknek és az iskolában 8 magyar anyanyelvű tanuló érdekeit is sérti . . . szükséges a kérdés rendezése. A szülők azonban abba sem egyeznek bele, hogy osztatlan német és magyar tagozatot állítsanak fel, mert az a kiváló eredményeket lerombolná. Egységes óhajuk, jelenlétemben a 61 német tanköteles szülő személyesen és írásban nyilatkozott, hogy ők a magyar tanítási nyelv fenntartása mellett, anyanyelvi igényeik szolgálatában beérik a 11.000/1935. ME. sz. r. 3. paragrafusának alkalmazásával, amely szerint az anyanyelvi és szülőföldismereti tantárgyak, valamint a számtani, természeti, gazdasági ismeretek a tanuló anyanyelvén taníttassanak . . ."

239 Balázs a 11.000/1935. ME. sz. r. 3. paragrafusának „tiszta és pontos alkalmazását" javasolta még 1944. februárban is. Boldogasszonyfa figyelemreméltó eset. A Volksbund iskolaügyben nem lépett fel, a szülők igen erősen ragaszkodtak a magyar tannyelv tanításához is. A rendelkezések szerint bevezetett egységes rendszerben nyert anyanyelvi oktatással meg voltak elégedve, ezért három esetben is megtagadták a teljesen német tannyelvű tagozat felállítását. Ebben közrejátszott a kiemelkedő tudású tanítók rendkívüli oktatási eredménye. Az egységes rendszerben ,, . . . egyformán példa nélküli eredmények mutatkoztak mindkét nyelven ..." A külön tagozatok felállítása bármilyen variációban — tekintettel a helyi épület és tanerőhelyzetre — nagy visszaesést jelentett volna, i Talán Balázs kísérletező kedve játszott közre abban, hogy az 1944. évi boldogaszszonyfai iskolalátogatásakor 4-4 gyermekkel elbeszélgetett németül és magyarul. Közöttük 2 magyar anyanyelvű pusztai tanuló (Kossá Ferenc, Töttös József VI. o.) volt. A VKM. részére küldött összefoglaló jelentésében a következőket írta: ,, . . . az otthonról hozott nyelvi ismeretek, az iskola kiváló anyanyelvi és magyar nyelvi munkája olyan kétnyelvű embereket gyúrt össze, akik ha béke lesz, a magyar és német kultúra útján hasznos állampolgárok lesznek. Mint boldogasszonyfai példám is mutatja, ha a minimális feltételek megvannak, a kiváló tanerőkön nyugszik minden . . ., ezúton is kérem nm. Min. U., hogy Kertész Mária és Csaba József tanítókat a kiválók stipendiumában méltóztassék tervbe venni . . ." Balázs többhelyütt kifejtette, hogy a vegyes lakosságú régióban a kétnyelvű embert tartja „hasznos, művelt állampolgárnak, aki perfekt mindkét nyelvben, megérti és kapcsolatai maradnak saját véreivel, hasznos a magyar államnak és kultúrérdekeinknek egyaránt . . ." Teleky Pál többször hangoztatott álláspontjával fejezte be utolsó somogyi látogatásának jelentését a boldogasszonyfai benyomására hivatkozva: „ . . . e sok tehetséges sváb és magyar gyermek tovább ta-