Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944
figyelmét határozottan felhívta az egységes rendszerben várható oktatási előnyökre, az anyanyelv fokozott ápolásának lehetőséqére. 212 1941/42. tanévben a tantestület és az iskolavezetés között ismét ellentétek támadtak, amelyek hulláma a minisztériumig terjedt. Balázs újabb vizsgálatra kapott utasítást. A hat osztály vezetésére alkalmazott tanerőkből kettő betegség miatt hosszú időre kiesett, a helyettesítést, amely óraszámnövekedést jelentett, a tantestületnek kellett ellátni. Ezt az egységes rendszer rovására oldották meg. Balázs jelentette, hogy A tanerők beosztása szemmel láthatólag nem a tanítás-nevelés érdekeinek figyelembevételével és mérlegelésével történt, hanem a magyarság felkarolásának hangzatos szólamszerűsége mögött meghúzódó kényelemszeretettel is. Az értekezleten szenvedélyes jelenetek zajlottak le, amelyeket követően Balázs a VKM. és a püspökségtől is fegyelmi vizsgálat megindítását követelte, Balázs egyoldalúan a tanerők túlzott nacionalista beállításával, továbbá kényelemszeretettel indokolta a tantestület németellenességét. Úgy vélem azonban, nem csak erről volt szó. A tantestület két beteg tagja tudott „kiválóan", illetve ,,jól" németül, így érthető a többiek húzódozása az egységes rendszerű tagozatokban folyó tanítástól. Nemcsak politikai okok, hanem a felkészültség tényezői is motiválták a tantestület magatartását. Balázs később maga is érezhette ezt, mert egy jelentésében azt javasolta a miniszternek, hogy egy német tanár beállításával a hőg.yészi „konfliktus egy csapásra megoldódhatna". 1942-ben Koch Nándor dr. székesfehérvári tankerületi főigazgató ezt a megoldást elvetette, mert osztálybeosztás megváltoztatásával az egységes rendszer és a magyar tagozat ügyét is megoldhatónak vélte. A magyar és német lakosság között egyre élesedő ellentétek mögött a féktelen Volksbund agitáció figyelhető meg a községben. Ennek a hatása kétségkívül érezhető volt az iskolában is, a magyar tanerők „elfogultságának" ez adta a magyarázatát. 1942-ben német nyelvű téli gazdasági tanfolyam, valamint német tannyelvű polgári felállítása, amelyben a Volksbund kívánta az irányítást a maga kezébe venni, tovább mélyítették az ellentéteket. Az iskola is a politikai küzdelem egyik porondjává vált. A kisebbségek jogos nyelvi követeléseit, amelyet a magyar szakhatóságok igyekeztek a lehetőségek adta határokon belül (tanerő, osztályterem, tankönyvhiány) fokozatosan megoldani, a Volksbund demagóg módon kezelte. Az azonnali megoldás elmaradását a törvények szabotálásának tüntette fel. 102. KÉTY Német nemzetiségű falu, részben osztott, evangélikus, egységes oktatási rendszerben tanító, két tantermes iskola. 1939. évi látogatás alkalmával Balázs figyelmeztetni kényszerült a tanítókat, akik birodalmi német könyvekből tanítottak, amelyeket a VDU révén szereztek be. Mind a tanítók, mind a tanulók magyar nyelvtudása rendkívül gyenge. A VDU agitációjának hatása az iskolában is érződött. A bécsi döntést követően erős agitáció indult a faluban a teljes német tannyelv bevezetéséért. 21 '' 1941 szeptembertől már a 700,1941. ME. sz. r. alapján csak német nyelven folyt a tanítás, a két magyar anyanyelvű tanuló magánúton tanult a továbbiakban. A mindennapi iskolába járó tanulók számának 1939ben 63%-a, 1941-ben 24,2%-a tudott csak gyengén magyarul beszélni. 21 ' 1 Az iskolához kapcsolódó óvodában a magyar kormányzat a harmincas években megkísérelte a tiszta német faluban a nyelvi magyarosítást elindítani. A 35 német és 5 magyar anyanyelvű óvodás részére azonban nyomorúságos, egészségtelen, ivóvíz nélküli kis szobácskát biztosított. Balázs hiába ostromolta a minisztériumot, írt a püspöknek, a tankerületi főigazgatónak. Az óvónő — aki tehetséges nevelő volt — nem vállalta az óvodának csúfolt intézmény vezetését, ahol a „szolgai" teendőket is neki kellett végezni. Közben a VDU jó körülmények között, társulati óvoda alapításával 1941 végére valamennyi német gyermeket elvitte. A minisztériumnak Balázs keserűen, s imponáló tisztánlátással írta: „ . . . a fenntartó hatóságok szükkeblűségén múlott, hogy a Volksbund ismét hódíthatott. Azt csak helyeselni lehet, hogy a Kindergarten kiválóan megtanítja anyanyelvükön beszélni, de a nemzet számára elvesztek, mert a veszélyes nemzeti szocializmus szélsőséges gondolatait lehelik a gyermekekbe, s a magyar gyűlöletet . . ." 1943-ban a minisztérium újra visszatért az óvoda támogatásának felvetésével a kétyi viszonyokra. Balázs azonban utalt arra, hogy a következő évben egyetlen gyermek sem lenne, mert a VDU kiváló körülményeket biztosított az ottani gyermekek részére. 21:1 •
